Az angol polgári forradalom: kezdetek és előzmények 1648-ig
Ezt a munkát a tanárunk ellenőrizte: 22.01.2026 time_at 13:17
Feladat típusa: Történelem esszé
Hozzáadva: 21.01.2026 time_at 9:43
Összefoglaló:
Fedezd fel az angol polgári forradalom 1648-ig tartó előzményeit, társadalmi és politikai hátterét a középiskolai történelemhez! 📚
Az angol polgári forradalom I. – A kezdetek útvesztőiben
I. Bevezetés
Az európai történelem sodrásában kevés olyan esemény van, amelynek utóhatásait oly mélyen érezzük, mint az angol polgári forradalomét. A XVII. század Angliája korántsem volt egységes birodalom: a társadalmi ellentétek, vallási tisztaság iránti vágy, valamint a királyi abszolutizmus egyre merevebb jelentkezése végül példa nélküli polgári forrongáshoz vezetett. Ebben az esszében arra teszek kísérletet, hogy bemutassam az angol forradalom első szakaszának előzményeit, főszereplőit és döntő fordulatait – mindezt a magyar diák számára érthető, a hazai oktatásban is hasznosítható történeti-példázati rendszerben.A vizsgált időszak a XVI. század végétől egészen 1648-ig terjed, amikoris az események már visszafordíthatatlanul a forradalom irányába sodródtak. Fontos tisztáznunk a kulcsfogalmakat is: a polgári forradalom egy olyan politikai-társadalmi átalakulás, amelyben a polgárság - vagyis a városi, gazdaságilag megerősödő réteg - szembekerül a régi feudális és királyi hatalommal, s végül új, liberálisabb politikai intézményrendszert alakít ki. Az abszolutizmus a korlátlan uralkodói hatalmat jelenti; a puritanizmus pedig olyan vallási mozgalom, amely Angliában az anglikán egyház további “megtisztítását”, egyszerűsítését és a kálvinista irányelvek érvényesülését követelte. Az independensek és a presbiteriánusok a puritánon belüli irányzatok; míg előbbiek a vallásszabadság hívei voltak, utóbbiak presbiteri (gyülekezeti) szervezést támogatták. A levellerek a polgári radikalizmus első képviselői, akik általános jogkiterjesztést és valódi népszuverenitást követeltek.
II. Az angol abszolutizmus kialakulása és a társadalmi átrendeződés
Az abszolutizmus Angliában különösen a Tudor-dinasztia (1485-1603) uralma alatt formálódott ki. VII. Henrik (1457-1509), a Bosworth-i csatában győzedelmeskedve, kihasználta a középkori anarchiát, és stabil, központi hatalmat teremtett. Fia, VIII. Henrik (1491-1547) valódi iskolapéldájává vált az önállósult királyi hatalomnak: mérföldkő volt az 1534-es egyházszakadás, melynek eredményeként az angol király lett az új, nemzeti anglikán egyház feje. Ez a lépés nem pusztán hitvitáról szólt, hanem arról is, hogy Anglia gazdasági és politikai függetlenségre törjön: a püspöki birtokokhoz is hozzájuthattak az uralkodók és az új, fejlődő polgárság.Az egyházi és világi hatalom egyesítésének legmagasabb csúcsa azonban I. Erzsébet uralma volt (1558-1603), akit a magyar tankönyvek is gyakran a “dicsőséges szűz királynőként” emlegetnek. Erzsébet alatt megmaradt az abszolutista uralkodói berendezkedés, viszont okosan képes volt a kereskedői-polgári osztály támogatását megnyerni az ország gazdaságának felemelkedése érdekében. Ekkor szövetség alakult ki a korona és az új vállalkozói osztály között: az állam, például a Kelet-indiai Társaság létrehozásával, feltette Angliát a világgazdaság térképére.
Ám amíg a nemesség és a polgárság érdekei egybeestek az uralom erősítése mentén, addig mindenki számára egyértelmű volt, hogy az abszolutizmus előnyei – például a gyors döntéshozás vagy a feudális anarchia féken tartása – mellett az önkény veszélye is ott lappang. Erzsébet halála után, amikor a Stuart-ház került trónra, ezek a rejtett ellentmondások hamar felszínre törtek.
III. Kirobbanó feszültségek: Jakab és Károly uralkodásának kora
Az Erzsébet utáni Angliát I. Jakab (1603-1625) – a skót Stuart-dinasztia első királya – örökölte meg. Jakab nem értette vagy nem akarta megérteni a parlamenti rendszer jelentőségét, amely már Erzsébet alatt is fontos ellenőrző szereppel bírt. Tény, hogy az uralkodói udvar és az anglikán egyház szövetsége egy darabig biztosította a központi hatalom működését, de az alsóház (House of Commons) képviselői - a gazdaságilag egyre erősebb polgárok és kisebb földbirtokosok - egyre nyíltabban tiltakoztak a király önkényével szemben.Fontos tényező volt a puritanizmus elterjedése is, mely a XVI. század végére, főleg Erzsébet utolsó éveitől kezdve, a vallási reform szükségességét hangoztatta. Puritánok szerint a katolikus maradványokat teljesen el kell távolítani az anglikán egyházból, s ez radikálisabb szellemiséget, sőt, politikai aktivitást szült. Az anglikán egyház és a puritán mozgalmak szembenállása tehát nemcsak vallási kérdés volt: a puritánok jelentős részben a polgárságból kerültek ki, akik immár a parlamentben is befolyásosak lettek – elég csak John Hampden vagy John Pym nevét említeni, akik a későbbi forradalmi események ikonikus alakjai voltak.
A nyílt konfrontáció 1628-ban bontakozott ki, amikor az alsóház összeállította a Petition of Right (Jogok Kérvénye) dokumentumot, mely rögzíteni kívánta a törvényes adóztatás, önkényes letartóztatások tiltása, hadiállapotban kiadott rendkívüli jogok korlátozását. I. Károly (1625-1649) – Jakab fia – azonban egyetlen tollvonással feloszlatta a parlamentet, próbálva “királyi rendeletekből” fenntartani uralmát. E kísérlet rövid távon működött, ám a mélyben forrongó társadalmi, gazdasági, vallási feszültségek csak mélyültek.
IV. Skót válság és a háború előszelének megjelenése
E problémák a Stuartok skót származásából is eredtek. Jakab és Károly látszólagos célja ugyan az angol-skót királyságok uniója volt, de valójában mindkét ország sajátosságai súlyos ellentéteket gerjesztettek. 1637-ben I. Károly erőszakkal próbálta ráerőltetni az anglikán liturgiát a hagyományosan presbiteriánus Skóciára, ezzel kiváltva a skót felkelést (“Bishops’ Wars”). Az angol korona hadserege költséges, de sikertelen hadjáratba kezdett, amely gyorsan kiürítette a kincstárat.Az anyagi ellehetetlenülés miatt, az ekkor már közel két évtizede mellőzött parlamentet 1640-ben ismét kénytelenek voltak összehívni. “Rövid parlamentnek” nevezik az ekkortájt (mindössze három hétig) ülésező testületet, amely azonban az uralkodó makacssága miatt ismét feloszlott. A folytatásban az ellenzéki képviselők követeléseit – például a hadügyek vagy az adóztatás reformját – már nem lehetett figyelmen kívül hagyni, így összehívták a hírhedtté vált Hosszú parlamentet (1640-1660). Itt merültek fel először igazán radikális javaslatok, számos vitában hamisítatlanul forradalmi hangulat uralkodott.
V. Politikai frontok és a fegyverek beszédre kelnek
A parlament megerősödése – főleg John Pym vezetésével – elodázhatatlanná tette a konfliktust. Fő követelés volt, hogy a parlament csak a saját beleegyezésével oszlatható föl, s nélküle adót senki sem vethet ki. Ezek a látszólag “technikai” reformok a valóságban a hatalomgyakorlás új szintjét jelentették: a polgári képviselet tényleges ellenőrzést gyakorolhatott az uralkodó felett.Mikor I. Károly kísérletet tett öt vezető parlamenti képviselő letartóztatására, a király kénytelen volt Londonból menekülni. Ezzel elindult a fegyveres konfliktus: 1642-ben kitört az angol polgárháború. Az ország két táborra szakadt: a royalisták (“királypártiak” vagyis cavalierek) – főként nemesek, földbirtokosok – és a parlamenti erők (“kerekfejűek”), amelyet főleg puritán polgárok, kézművesek és néhány kisnemesi család alkotta. Már ekkor világossá vált, hogy a forradalmi tábor egységében is jelentős ellentétek lappanganak.
VI. Politikai csoportok és vallási irányzatok a forradalmi táborban
A parlamenti oldalon két fő irányzat bontakozott ki. A presbiteriánusok – főként tehetős városi polgárok és vidéki birtokosok – a mérsékelt reformok hívei voltak, a vallási hierarchia fenntartásával. Az independensek ezzel szemben a vallásszabadság radikálisabb elképzeléseit támogatták, híveik között sok kisiparos, kereskedő és városi szegény is volt. Utóbbi csoport fő szószólója lett Oliver Cromwell, aki modern, fegyelmezett hadsereget (New Model Army, “vasbordájúak”) hozott létre.A forradalom sodrásában új társadalmi mozgalmak léptek színre: a levellerek (egyenlősítők), akik a politikai jogok kiterjesztését, vallásszabadságot, és - merőben újszerű módon - a törvény előtt mindenki egyenlőségét követelték. John Lilburne nevét például a mai magyar történelemtanításban is egyre gyakrabban említik, mint a polgári radikalizmus egyik úttörőjét.
VII. Az 1648-as fordulópont és a csonka parlament
A polgárháború menetét meghatározó ütközetek – Marston Moor (1644), Nasbey (1645) – után a monarchia sorsa megpecsételődött. Cromwell és serege bevonult Londonba, a presbiteriánus képviselők egy részét elűzték (“csonka parlament” kialakulása). Az independens irányzat kerekedett felül, s a végső győzelemmel egy új korszak nyílt Anglia, sőt, Európa történetében.VIII. Összegzés, következtetések
Az angol polgári forradalom első szakasza radikális változásokat hozott. A társadalmi és vallási konfliktusok nagyban befolyásolták a politikai csatákat: a polgári osztály megerősödése, a puritanizmus és a radikális mozgalmak térnyerése, valamint az abszolút monarchia hatalmának megtörése mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Angliában megjelenjenek a modern demokrácia elemei. Az események rámutatnak: a vallási és társadalmi kérdések szoros ötvöződése nélkül a forradalom sem robbanhatott volna ki ekkora erővel. Érdemes mindezt összevetni a magyar történelem példáival is: a rendi országgyűlések és a Habsburg-ellenes mozgalmak is a képviselet bővítését célozták.A kutatás további lehetőségei az 1648 utáni fejleményekben, Cromwell köztársaságában, illetve a restauráció idején vannak – melyek új kihívásokat és tanulságokat hoztak Angliának és egész Európának.
IX. Javasolt irodalom és források
- Ránki György: A polgári átalakulás Európában - Timányi Gábor: Az angol polgári forradalom története - Hill, Christopher: Az angol forradalom - Angol Források: Parliament.uk archívumai, British Library online gyűjteménye - Magyar Digitális Archívum: arcanum.hu, mek.oszk.huAz angol polgári forradalom első fejezete nemcsak történelmi mérföldkő, hanem a társadalmi jogok, a képviselet és a politikai kontroll valóságos bölcsője. Tanulságai ma is relevánsak: nem véletlenül vonul be szinte minden európai tankönyvbe, benne a magyar tanulók is joggal kereshetnek példát a szabadság, az igazságosság és a történelmi fejlődés útján.
Értékelje:
Jelentkezzen be, hogy értékelhesse a munkát.
Bejelentkezés