Az angol polgári forradalom: okok, események és hatásai
Ezt a munkát a tanárunk ellenőrizte: tegnapelőtt time_at 22:55
Feladat típusa: Fogalmazás
Hozzáadva: 18.01.2026 time_at 12:05
Összefoglaló:
Fedezd fel az angol polgári forradalom okait, eseményeit és hatásait, és értsd meg a 17. századi politikai változások jelentőségét.
Az angol polgári forradalom jelentősége és hatása
I. Bevezetés
Az európai történelemben kevés olyan esemény akad, amelynek utóhatásai oly hosszan éltek volna a politikai, társadalmi és gazdasági berendezkedésben, mint az angol polgári forradalomé. Ez a 17. századi viharos időszak túlnőtt saját évszázadán, és befolyásolta az alkotmányos állam fogalmának kialakulását, amely máig meghatározza a demokrácia alapjait Európában. Magyarországi történetírók, mint például Szekfű Gyula vagy Kosáry Domokos, különösen hangsúlyozták ennek a forradalomnak az európai modernitás formálásában betöltött szerepét, hiszen azon ritka példák egyike volt, amikor a polgárság sikerrel tudta korlátozni a királyi önkényt.Esszém célja feltárni azokat a komplex társadalmi, gazdasági és vallási folyamatokat, amelyek az angol polgári forradalomhoz vezettek, részletezni az abszolutizmus bukását, a polgárháború fordulatait és a köztársasági, majd alkotmányos monarchikus korszak kialakulását. Magyar középiskolásként fontosnak tartom, hogy ne csupán események sorát lássuk, hanem mélyebb összefüggésekre, társadalmi változások és ideológiai ütközések szerepére is rávilágítsak.
II. Társadalmi-történeti háttér
A 17. századi Angliában mélyre ható átalakulások járultak hozzá az forradalom kirobbanásához. A mezőgazdaság szerkezetét az enclosure, vagyis a bekerítés forradalma forgatta fel: a korábbi közös földhasználat helyét egyre inkább a magántulajdon vette át. Ez a változás jelentős részben felszabadította a jobbágyokat, ami a bérmunkások és kisbérlők számának gyarapodását hozta, ugyanakkor sokakat megfosztott gazdasági biztonságuktól. A társadalom több rétegre tagolódott: egyrészt megjelentek a földbirtokosok új csoportjai – a dzsentri és a vidéki polgárság –, másrészt a városiasodás során megerősödött az iparos polgárság is.A polgárság és a földbirtokos nemesség (gentry) érdekei egyre inkább találkoztak: mindkét réteg az árutermelés növekedésében, egy laza gazdasági szabályozásban, illetve a piacokhoz való szabadabb hozzáférésben volt érdekelt. Ez a társadalmi egység mintegy hátteret szolgáltatott ahhoz, hogy a parlament későbbi forradalmi mozgalmainak bázisává váljon. A magyar történelmi fejlődéssel szemben, ahol a nemesség sokáig akadályozta a polgárság előretörését, Angliában az újnemesség már befogadta a polgári életformát.
III. Az abszolutizmus megingása és I. Jakab uralma
A Stuart-dinasztia trónra lépése (1603) alapvető változásokat indított el. A Tudor-kor központosított állama, amelyben a királynak jelentős hatalma volt, a Stuartok alatt átalakult: I. Jakab már elvi alapon is az abszolút királyi jogokat hirdette. Célja az anglikán egyházra támaszkodva a királyi hatalom teljessé tétele volt, amely azonban hamar szembekerült a társadalom széles rétegeivel. Az angol történelemben addig is létezett a király és a parlament közötti törékeny egyensúly, amelyet Jakab egyoldalú döntéseivel, az adók önkényes emelésével és a parlament mellőzésével megbontott.Fia, I. Károly tovább erősítette az autokratikus tendenciákat, melynek során 1629-től 1640-ig egyáltalán nem hívta össze a parlamentet. Ez a lépés különösen irritálta a polgárságot és a vidéki nemességet, akik joggal érezték elnyomva magukat. A társadalmi elégedetlenséget még inkább súlyosbította, hogy Jakab és Károly az anglikán egyházat a konzervatív, királypárti érdekek eszközévé tették, megerősödött az ellenzéki puritanizmus, az independens mozgalom és a skót presbiteriánus ellenállás.
IV. A királyi hatalom és a skót konfliktus
Skóciában a vallási és politikai gondolkodás e korszakban külön utakat járt, mint Anglia déli részein. A presbiteriánus egyházszervezet a helyi közösségek önállóságára és választott lelkészeire épült, ami éles ellentétben állt az anglikán püspöki irányítás hierarchiájával. I. Károly erőszakos centralizációs politikáját Skócia elitje és népe egyaránt ellenezte, amely végül felkeléshez vezetett (1637-1639). Az uralkodó anyagi nehézségei miatt kénytelen volt újra parlamentet hívni, előbb az ún. „Rövid parlamentet” (1640 tavasza), majd a „Hosszú parlamentet” (1640 ősze), amely végül a polgárháborús helyzet kirobbanását eredményezte.A kétkamarás parlamenten belüli törésvonalak egyre mélyültek: a felsőház jobbára a király pártján állt, míg az alsóház a szuverenitás és az önkény korlátozása mellett foglalt állást – a társadalom elvárásait tükrözve.
V. Az angol polgárháború előzményei és kitörése
A parlament végül aktívan fellépett a királyi önkénnyel szemben: ellenőrizni kezdte a hadügyeket, a miniszterek kinevezését, s ettől fogva a polgárháború csak idő kérdése volt. A társadalmi megosztottság látványosan jelent meg a két szembenálló táborban: a királypárti „gavallérok” inkább Anglia északi-nyugati részén, a nagybirtokos és arisztokrata rétegekben találtak támogatókra, míg a parlament hívei, a „kerekfejűek” főként Londonban, a déli és délkeleti iparvidékeken, s a polgárságban és kisnemességben.A vallási különbségek mellett a politikai célok is különböztek: a presbiteriánusok inkább a békés megegyezést, míg a radikálisabb independensek (akiknek vezető egyénisége Cromwell lett) a király hatalmának teljes felszámolását és modern köztársaságot kívántak.
VI. Oliver Cromwell és az „Új mintájú hadsereg”
A polgárháború további radikalizálódásához nagyban hozzájárult az independens Cromwell és az általa szervezett „New Model Army”, mely újszerű módon a hadsereg demokratizálásával járult hozzá a forradalomhoz: parancsnokai már nem főnemesek voltak, hanem érdem alapján előléptetett katonák. A hadsereg ütőképes, fegyelmezett és ideológiailag motivált volt. A csaták sorában végül a király fogságba esett, s a forradalom elérte radikális végpontját: 1649-ben kivégezték I. Károlyt, és Angliát formálisan köztársasággá alakították.A politikai egység azonban hamar széttöredezett: a presbiteriánusok, az independensek, sőt, még radikálisabb – a magyar kurucokéhoz hasonló – levellerek is egymással vitáztak az ország jövőjéről.
VII. Cromwell köztársasága és katonai diktatúrája
Cromwell, miután levert minden számottevő ellenállást (köztük a levellerek mozgalmát is), lényegében katonai diktatúrát szervezett Angliában (Lord Protectorátus). Kíméletlen hadjáratokat vezetett Írországban és Skóciában, amelyek később a Brit Birodalom egységének alapjait jelentették – mindezt a parlament korlátozott eszközökkel tudta befolyásolni. Jelentős gazdasági intézkedések (például a hajózási törvény) és a hollandokkal vívott tengeri háborúk a kereskedelem monopóliumát voltak hivatottak biztosítani Anglia számára.Azonban Cromwell rendszere, bár stabilitást hozott, nem tudott valódi társadalmi és politikai konszenzust teremteni – halála után újra megtörtek a politikai viszonyok.
Értékelje:
Jelentkezzen be, hogy értékelhesse a munkát.
Bejelentkezés