Molière életútja és a Tartuffe társadalomkritikája
Ezt a munkát a tanárunk ellenőrizte: 15.01.2026 time_at 17:33
Feladat típusa: Történelem esszé
Hozzáadva: 15.01.2026 time_at 16:51
Összefoglaló:
Molière Tartuffe című drámája az álszentséget és képmutatást leplezi le, tanulságos komédiájával ma is aktuális társadalomkritika.
I. Bevezetés
Molière, azaz Jean-Baptiste Poquelin, a francia klasszikus vígjáték egyik legkiemelkedőbb alakja. 1622-ben született Párizsban; édesapja királyi kárpitos volt, így Molière polgári környezetben nőtt fel. Bár jogot végzett, s a család ügyvédi pályára szánta, már fiatalon a színház és az irodalom világa vonzotta, így hát végül hátat fordított a polgári életpályának, és színész lett, amivel hatalmas kockázatot vállalt. Életének korai szakaszában hosszú vándorszínészi éveket töltött a francia vidéken, gyakran küzdött anyagi gondokkal, társulatától a csőd sem állt távol. Ennek ellenére hű maradt művészetéhez, amelyben a társadalomkritikának, a polgári világ abszurditásainak és az emberi gyarlóságok megmutatásának szentelte tehetségét.Párizsba való visszatérése után Molière végre sikert aratott: első jelentős művével, a „Kényeskedőkkel” (Les Précieuses ridicules), gyorsan hírnevet szerzett magának. A király, XIV. Lajos nemcsak pártfogolta, hanem színházának működését is támogatta, s ez biztosította számára a művészi szabadságot. Molière munkássága a francia irodalom egyik aranykorát jelentette; komoly hatása volt mind a korabeli, mind pedig a későbbi európai kritikus gondolkodásra.
A „Tartuffe” fontos helyet foglal el Molière életművében és a francia, illetve európai irodalom történetében. Ez a darab nem csupán a komikum mesterműve, hanem a társadalomkritika éles, leleplező eszköze is. Bemutatását komoly botrány kísérte, az egyház tiltakozott, a művet betiltották, miközben a közönség igencsak lelkesedett érte. A „Tartuffe” a képmutatás, az álszentség és a naivitás leleplezésével, valamint a polgári társadalom visszásságainak bemutatásával, ma is ugyanannyira aktuális, mint megírásának idején.
Jelen esszé célja, hogy részletesen bemutassa a „Tartuffe” című mű cselekményét, szereplőit és főbb témáit, kiemelve azok jelentőségét, társadalmi és irodalmi kitekintését, magyar középiskolai tanulmányokhoz kapcsolódóan.
---
II. Molière életpályája és a Tartuffe keletkezése
Molière jogi tanulmányokat folytatott, de a színpad, a színház iránti szenvedélye erősebb volt a polgári hivatásnál. Korának viszonylag zárt, merev társadalmában ez radikális döntésnek számított. Hosszú éveket töltött vándorszínészként Dél-Franciaországban, ahol mesterségét kitapasztalta: egyszerű vásári jeleneteket játszott, látta az emberek gondolkozását, életét és képmutatásait.Társulatával visszatérve Párizsba 1658-ban végre a királyi udvar is felfigyelt rá, és XIV. Lajos támogatásával saját színházat alapított. Ez a mecenatúra lehetővé tette számára, hogy merészebb, társadalom- és egyházkritikus témákban is alkosson.
A „Tartuffe” keletkezése idején a francia társadalom nagyhatalmú egyházi érdekeitől áthatott, képmutató légkör uralkodott. A mű első bemutatásakor akkora botrányt kavart, hogy nemcsak vallási, hanem politikai nyomásra is betiltották. Több mint öt éven át nem játszhatták, annak ellenére, hogy közben folyamatosan változtatták, cenzúrázták. A darab csak sokadik átdolgozás után, királyi engedéllyel térhetett vissza a színpadra, ekkor viszont már elsöprő sikerrel.
---
III. A Tartuffe szereplőinek és jellemének bemutatása
A család és környezete
A „Tartuffe” szereplőgárdája tipikus polgári családot mutat be, amely a 17. századi francia társadalom miniatűr mása.- Orgon a családapa, aki saját otthonában elveszti éleslátását, és teljesen vakon hisz Tartuffe szentségében. Molière rajta keresztül ábrázolja, hogy hová vezet a józan ítélőképesség nélküli, vak hit – Orgon minden figyelme és vagyona Tartuffe-re irányul, miközben családját elhanyagolja, sőt, ellene fordul. - Pernelle asszony, Orgon anyja, az idősebb generáció képviselője, még inkább rabja Tartuffe bűvkörének. - Elmira, Orgon felesége, ellenpontja férjének: művelt, racionális és éles eszű. Végül ő áll közvetlenül szemben az álszenttel, szellemi erejével leplezi le Tartuffe valódi szándékait. - Mariane, Orgon lánya, sorsa főleg a családfő akaratától függ. Az ő szenvedésein keresztül válik igazán drámaivá a mű: szerelmes Valer-be, de apja Tartuffe-höz akarja adni. - Damis, Orgon fia, impulzív és harcias, számára világos Tartuffe álnoksága, de heves fellépése kezdetben visszaüt rá. - Valer, Mariane szerelme, tiszta szívű, szerelme igaz, de az események sodrásában gyakran tehetetlen. - Cleante, Orgon sógora, a józan ész, megfontoltság, bölcsesség megtestesítője. Mindvégig próbál értelmesen közvetíteni, de kevés eredménnyel. - Darine, Mariane komornája, a “népi bölcsesség” képviselője, bátor és rutinos, ő ad gyakran hangot a család igazságának.
Tartuffe – az álszent szélhámos
Tartuffe az alakoskodás, a képmutatás mintapéldája. Vallásosnak mutatja magát, önmaga szerint aszketikus, áldozatkész, azonban nyilvánvalóan anyagi haszon és hatalomvágy vezérli. Ravasz, manipulatív, megszerzi Orgon bizalmát, és kis híján tönkreteszi az egész családot. Karaktere az akkori és mai álszentek archetípusa – Molière benne sűríti össze a vallásos képmutatók összes bűnét és fogását. Tartuffe a drámai konfliktus központja, mint antagonistává válik, akinek bukása egyben a társadalmi igazságszolgáltatás diadala.---
IV. A cselekmény részletes ismertetése és elemzése
I. felvonás – Viták és megosztottság
A mű indulásakor Pernelle asszony sértetten távozik a családi házból, élesen kritizálva mindazokat – főleg Elmirát, Damist és Darine-t –, akik Tartuffe-ot bírálják. Jellemző Molière komikumára, hogy Toinette (aki magyar fordításban gyakran Darine) szemtelen, mégis szerethető alakja már ekkor hangot ad a nézők igazságérzetének. Cleante próbálja racionális érvekkel visszaterelni a családot a józan ész útjára, de Orgon annyira megszállottan rajong Tartuffe-ért, hogy lányát, családját, vagyonát is képes lenne feláldozni érte.II. felvonás – A bonyodalom megindul
Orgon eldönti: lányát, Marianet, Tartuffe-höz akarja adni – fittyet hányva Mariane szerelmére, Valer iránt. Ezzel felerősödik a családi konfliktus, Mariane tragikus helyzetbe kerül. Darine asszonyi bölcsessége és bátorsága révén próbálja rávenni Marianet, hogy ellenkezzen apja szándéka ellen, de Mariane gyenge, tétovázik. Ezek a jelenetek szívszorítóak és humorosak is egyben, Molière remekül ötvözi a komikus és tragikus hatást.III. felvonás – Tartuffe igaz arca kezd látszani
Tartuffe egyre gyanúsabb, de félrevezető ájtatossággal viselkedik. Elmira azonban nem dől be neki: amikor Tartuffe "vallomást" tesz, valójában ki akarja használni a családfő távollétét, és Elmirát is magának kívánja. Damis észrevétlenül hallja ezt, és kitör a botrány: Orgon, ahelyett hogy Tartuffe-ot elüldözné, inkább saját fiát tagadja ki, sőt, a vagyont is Tartuffe-re hagyományozza. Ez a vak elvakultság csúcspontja, amelyről Cleante is próbálja lebeszélni Orgont, ám hiába.IV. felvonás – A bűnös leleplezése kísérlete
Tartuffe egyre nyíltabban törekszik Orgon birtokára is, miközben a családtagok és barátok próbálnak észérvekkel hatni rá. Elmira ekkor ravasz tervet eszel ki: – Orgon titokban elrejtőzve tanúja lesz annak, ahogy Tartuffe magát csapdába csalja. A leleplezés tehát sikerül: Orgon felismeri hibáját – viszont már késő, Tartuffe ki akarja lakoltatni a családot, hiszen jogilag hozzá került a vagyon és egy bizalmi dokumentum, ami további veszélyeket rejt.V. felvonás – Csattanó, igazságszolgáltatás
Orgon teljes veszélybe került, amikor Lojális úr megjelenik a kilakoltatási parancssal, hiszen Tartuffe már jogilag is megszerezte a házat és a vagyont. A végső fordulat azonban XIV. Lajos kegyének, példás igazságszolgáltatásának köszönhető: Valer hozza a hírt, hogy a Tartuffe elleni perben a hatóság felmenti Orgont, Tartuffe-et pedig letartóztatják, mert lelepleződik mint bűnöző szélhámos. A dráma végén a család helyzete rendeződik; visszaáll a harmónia, érvényesül az igazság.---
V. A Tartuffe fő témái és irodalmi jelentősége
A „Tartuffe” legfontosabb témája az álszentség és a képmutatás leleplezése. Molière szinte már szatirikus élességgel mutatja meg, milyen veszélyes, ha a vallásosság, az erkölcsösség csupán külsőségekre korlátozódik, s mindez eszközzé válik a hatalomszerzésben. A műben az egyház allegorikus kritikája is felsejlik – olyannyira, hogy a bemutatót maga az egyház is akadályozta.A hatalom kérdése jelentős: Orgon az elvakult hit, a vezető, aki képtelen józan ítéletet hozni. Családfőként elveszíti tekintélyét, – legfőbb tanulság, hogy a vezetéshez nem vak hit, hanem megfontoltság, bölcsesség, igazságérzet szükséges.
A komikum forrása a helyzetkomikum, a karakterek összeütközése – Molière úgynevezett „molières komikuma” – amely egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató. A humor mellett azonban ott lappang a tragikum: a család szétesése, Mariane szenvedése, Orgon naivitása jelenti a mélyebb drámai réteget.
A mű emellett didaktikus is: a tanulság mindig világos. Megmutatja, mennyire fontos felismerni a valódi értékeket, s hogy a társadalmi szerepeket el lehet játszani, de az igazság előbb-utóbb lelepleződik.
---
VI. Összegzés
A „Tartuffe” az a Molière-darab, amely a legmerészebben nyúl hozzá társadalmi problémákhoz. Szellemes, ironikus, ugyanakkor tanulságos és megrázó. Nem véletlenül lett botránydarab, hiszen szembemegy a korabeli tabukkal. A mű sikerének titka nem csupán abban rejlik, hogy szórakoztat, hanem abban is, hogy rámutat: az álszentség, képmutatás minden korban, minden társadalomban veszélyes. Magyar irodalmi közegben is fontos mű, hiszen a magyar tananyagban gyakran kiemelt példája annak, hogyan tud a komédia a legélesebb társadalomkritika lenni.Összességében a mű olvasmányos, jól értelmezhető, karakterei hitelesek, motivációik világosak. Társadalmi és irodalmi üzenete máig aktuális – ezért is tekintjük a világirodalom egyik alapművének.
---
VII. Írási tippek, tanácsok – az esszé elkészítéséhez
Amikor a „Tartuffe”-ről esszét írunk, érdemes mindenekelőtt részletesen ábrázolni Orgon és Tartuffe karakterét – ahogyan ezek a hősök a saját gyengeségeik és erejük révén mozgatják a cselekményt. Az egyes felvonások cselekményének ismertetésekor figyeljünk a konfliktusok kibontására és megoldására. Használhatunk idézeteket (pl.: „Ó, szegény Tartuffe!” – Orgon, vagy: „Aki olyan becsületesnek látszik, az gyakran a legveszélyesebb gazember” – Cleante, fordítás szerint), amelyek érzékeltetik a karakterek motivációit.Érdemes kiemelni a darab társadalmi és vallási kontextusát: miért volt veszélyes Molièrenek ebben a témában írnia, és miért váltott ki botrányt a darab. A bevezetésben és az összegzésben utaljunk Molière sorsára, hogy világos legyen, milyen áron születhetett ilyen éles hangú társadalomkritika a 17. században.
Ügyeljünk a logikus szerkesztésre, világos tagolásra. A dráma érzelmi és humoros elemei nemcsak a mű hangulatát, de pedagógiai célját is szolgálják, említsük meg a groteszk, ironikus és karikaturisztikus vonásokat is.
Végül: a Tartuffe a mai olvasó, tanuló számára is fontos tanulságokkal szolgál. Mutatja, hogy a társadalmi visszásságok leleplezése nem csupán múltbeli hősiesség, hanem mindennapi szükséglet. Erre tanít minket Molière drámája – s ezért érdemes ma is olvasni, tanulni és gondolkodni róla.
Értékelje:
Jelentkezzen be, hogy értékelhesse a munkát.
Bejelentkezés