Csokonai: Jövendölés a Somogy iskolájáról — társadalmi kritika
Ezt a munkát a tanárunk ellenőrizte: 22.01.2026 time_at 17:44
Feladat típusa: Analízis
Hozzáadva: 20.01.2026 time_at 8:09
Összefoglaló:
Ismerd meg Csokonai Jövendölés a Somogy iskolájáról című művét, társadalmi kritikáját és a felvilágosodás korabeli oktatási helyzetet.
Csokonai Vitéz Mihály: „Jövendölés az első oskoláról a Somogyban” – Társadalmi kritika és remény a felvilágosodás korában
Bevezetés
A magyar felvilágosodás korszakát gazdag irodalmi termés és eleven szellemi élet jellemezte. E korszakban a költők - így Csokonai Vitéz Mihály is - nem csupán művészi alkotók voltak, hanem közéletre figyelő, társadalmi változásokat sürgető gondolkodók. Csokonai életművének egyik különlegesen jelentős darabja a „Jövendölés az első oskoláról a Somogyban”, amely nemcsak egy megyéről, hanem általában a magyar művelődés helyzetéről fest érzékletes képet, mindeközben pedig éles, ironikus társadalombírálatot fogalmaz meg. A mű éppen ezért nem véletlenül vált az irodalmi hagyomány szerves részévé: mondanivalója túlmutat saját korán. Jelen esszében törekszem feltárni a vers történelmi kontextusát, tartalmi jellegzetességeit és társadalmi üzenetét, továbbá rávilágítok arra is, miként rezonál a költemény mondanivalója a mai magyar viszonyokra. Emellett párhuzamba állítom Csokonai szemléletét más magyar szerzők kritikáival, hogy hangsúlyozzam e problémák történelmi folytonosságát és az irodalmi önreflexió jelentőségét.Csokonai és a vers keletkezésének háttere
Csokonai Vitéz Mihály a magyar felvilágosodás emblematikus alakja. Debreceni tanulmányait követően – az iskolából való kizárása okán – országjáró költő lett, aki műveiben mindig érzékenyen reagált a társadalom problémáira. Humanista világszemlélete és népnevelő ambíciói számos versében tükröződnek. A 18-19. század fordulójának Magyarországa kulturális és társadalmi tekintetben egyaránt jelentős lemaradással küzdött Nyugat-Európához képest: az írástudatlanság, a zárt falusi világ, a széttagolt közigazgatás mind-mind akadályozták a fejlődést.Csokonai „Jövendölés az első oskoláról a Somogyban” című verse saját korának Somogy megyéje felett mond ítéletet, ám nem elfeledve az irónia eszközét sem. A verset prófétikus, jövendölő hangnem és erős társadalmi kritika jellemzi – az irónia és a szánalom keveréke azonban különösen hangsúlyossá válik benne. Csokonai a korszak magyar oktatáspolitikájának hiányosságaira is reflektál, hangsúlyozva, hogy a tudás hiánya nem pusztán regionális, hanem országos probléma.
A mű tartalmi elemzése
Somogy elmaradottsága: műveltség híján
A költemény kiindulópontja Somogy megye elmaradottságának kritikája, amely a tudás hiányán alapul. Csokonai ironikusan szemléli azt a helyzetet, ahol az emberek számára az iskola, a művelődés, a tudomány elérhetetlen vagy ismeretlen fogalmak. Idézi Debrecent és Sárospatakot, a műveltség központjait, amelyekhez képest Somogy szinte elzárt, szellemi értelemben „homályos” vidéknek tűnik. Ezek a városok – mindkettő nagy hagyományú kollégiumairól ismert – a tudás szimbólumai, említésük pedig tovább erősíti Somogy elmaradottságának képét.Az iskolahiány társadalmi következménye a torzuló értékrend, azaz az, hogy a megyében az értékek elveszítik valódi jelentőségüket: a tudás gyakran alulmarad a születési privilégiumokkal vagy a pénzzel szemben. Ezzel Csokonai a nemességre is finoman céloz, hiszen a megye elmaradottságáért jelentős részben a helyi döntéshozók felelősek, akik nem törődnek a közművelődéssel.
Az irónia és a szánalom kettőssége
A mű sajátos hangvétele révén válik maradandóvá és egyedivé. Az irónikus szólam – amely néhol kifejezetten gúnyos – végigkíséri a verset, ugyanakkor a költő nem kárörvendő, hanem egyfajta szánalommal tekint a somogyiakra. Csokonai úgy fogalmaz kritikát, hogy abban mindig benne rejlik a javítás szándéka: könnyező irónia ez, amely saját vidékének sorsán is siránkozik.Egyik legfontosabb eszköze az irónia: a földrajzi távolságok eltúlzása („Debrecen és Patak messze vannak”), az iskolalapítás „csodához” méltó várakozása mind-mind a helyzet abszurditását fokozzák. Ugyanakkor a költő végig együttérez az elmaradottakkal; szánalommal tekint azokra, akik nem hibásak sorsukért, inkább áldozatai a körülményeknek.
A felelősség kérdése
A vers jelentős szakasza foglalkozik a bűnös keresésével: „Ki az oka ennek?” – teszi fel a költő, ám választ nem ad. Ezzel azonban nem mossa el a felelősséget, inkább a társadalom – a nemesség, a vezetők, de az egyszerű emberek – közös mulasztásaként veti fel a problémát. Jellemző megoldás, hogy válasz helyett gondolatjellel szakítja meg a mondatot, mintegy rábízva az olvasóra a választ. Ezzel nemcsak a költő, hanem az olvasó is kénytelen szembesülni saját felelősségével.Ébredő nemzeti öntudat és a jövőbe vetett hit
A költemény záró szakasza az emelkedő, szabadulásra vágyó remény hangján szólal meg. A nemzeti öntudatra, az összefogásra hív fel, hangsúlyozva, hogy a változás csak akkor indulhat meg, ha van, aki elhiszi, hogy van értelme cselekedni. Az iskola eszméje – amely a versben egyszerre konkrét valóság és szimbólum – a haladás jelképe. Az utolsó sorokban a költő optimizmusa felülírja a korábbi pesszimizmust: hisz abban, hogy egy erős hitű, tudatos közösség képes úrrá lenni saját sorsán.Irodalmi párhuzamok és eltérések
Csokonai nem magányos jelenség a magyar irodalomban, amikor a társadalmi elmaradottság problémáját tematizálja. Már Janus Pannonius, a humanista költő is fogalmazott meg hasonló panaszokat a reneszánsz Magyarország muveletlensegéről. A tudás mint felemelkedés eszköze már ekkor központi kérdéssé vált.A 20. században Ady Endre „A Hortobágy poétája” című versében szintén az elmaradottság, a vidéki Magyarország lemaradásának keserű hangú kritikáját fogalmazza meg, noha hangvétele sötétebb és kevésbé reménykedő, mint Csokonaié. Vörösmarty Mihály is – például az „Országháza” című művében – a nemesség tétlenségét ostorozza; e helyütt az uralkodó osztály passzivitása a történelmi lemaradás oka. Míg Vörösmarty ezekben a művekben a reménytelenség felé hajlik, Csokonai versének zárása kifejezetten optimista.
Az ilyen irodalmi példák azt mutatják, hogy a magyar társadalom problémáiról – tudáshiány, tétlenség, széttagoltság – újra és újra születnek alkotások, melyeket különböző hangnem és megközelítés jellemez. Ez a folytonosság kiemeli a nemzeti önkritika és a változást sürgető irodalmi hang fontosságát.
Társadalmi és történeti jelentőség, tanulságok
Csokonai Somogya nem egyedülálló: a versben megfogalmazott elmaradottság az egész országra érvényes korabeli tünet. Az iskola – és tágabb értelemben a tudás, a művelődés – mindig a társadalmi felemelkedés záloga volt Magyarországon. A felvilágosodás kora éppen azért jelent áttörést, mert először jelenik meg a műveltség felé törekvés nemzeti szinten.Az esszenciális üzenet: az oktatás reformja, a közösségi összefogás nélkül nincs előrelépés. Csokonai a hitet, a közös akaraterőt hangsúlyozza, amely képes áttörni a reménytelenség falát. A mű ezért is aktuális ma is: napjainkban is jellemző, hogy Magyarország vidéki régióiban a közművelődés és az oktatás fejlesztése kulcskérdés maradt. Az akkor felvetett problémák – például a helyi közösségek felelőssége, az intézmények támogatása, a tanulás értéke – ma is élő kérdések.
Személyes értékelés, következtetések
Számomra Csokonai verse éppen kettőségében válik kimagaslóvá: egyszerre szól lesújtó képpel a múlt hibáiról, és egyúttal jövőépítő reményt is ad. Különösen erőteljes a mű ironikus, de nem cinikus hangvétele, amelyben ott lappang az együttérzés. Ez azért fontos, mert a vakság vagy tétlen beletörődés helyett cselekvésre ösztönöz. Külön értéket ad a versnek, hogy nem zár le kérdéseket: a felelősség kérdése, a változás lehetőségének problematikája mind-mind nyitva maradnak. Ez a fajta nyitottság a művészet lényegi sajátossága, segíti a társadalom önreflexióját is.Meggyőződésem, hogy az ilyen művek tanulmányozása nélkül nem érthetjük meg napjaink kihívásait: Csokonai gondolatai ma is ösztönöznek, hogy a közöny, a tétlenség vagy az elmaradottság ellen aktívan tegyünk.
Összegzés
Csokonai Vitéz Mihály „Jövendölés az első oskoláról a Somogyban” című verse időtálló tanulságokat közvetít. Saját korában az elmaradott régiók problémáira hívta fel a figyelmet, ám mondanivalója ma is érvényes: a tudás, az iskoláztatás, a közösségi összefogás nem pusztán a múlt, hanem a jelen és a jövő kérdése is. A magyar irodalmi hagyomány ezen hagyatékot őrzi, újra és újra értelmezi – éppen ebben rejlik Csokonai művének örök aktualitása.Ajánlott irodalom, kitekintés
A témához kapcsolódóan érdemes elolvasni Berzsenyi Dániel Somogyról írt verseit, vagy Vörösmarty „Az emberek” című művét, amely az elmaradottság és a fejlődés feszültségét más hangnemben ábrázolja. A mai Somogy megye sokat fejlődött, de gazdasági, oktatási mutatói helyenként továbbra is elmaradnak az országos átlagtól – ami a Csokonai-féle üzenet máig tartó érvényességét igazolja.A mű eszmei mondanivalója tehát nem egyszerűen irodalmi emlék, hanem gondolkodásra és cselekvésre ösztönző élő hagyomány a mai magyar társadalom számára is.
Értékelje:
Jelentkezzen be, hogy értékelhesse a munkát.
Bejelentkezés