A földi éghajlati övezetek élővilágának jellemzői
Feladat típusa: Földrajz dolgozat
Hozzáadva: egy órája
Összefoglaló:
Fedezd fel a földi éghajlati övezetek élővilágának fő jellemzőit és alkalmazkodásait a sarkvidéktől a mérsékelt övig egyszerűen és érthetően.
Övezetek élővilága
Bevezetés
A Földön élőlények hatalmas változatosságban fordulnak elő, s elhelyezkedésük a bolygó különböző vidékein nem véletlenszerű. Az élővilág földrajzi eloszlását szigorú törvényszerűségek, egymással összefüggő éghajlati és környezeti tényezők határozzák meg. Ezeknek a tényezőknek a tanulmányozása nem csupán érdekes, hanem alapvető fontosságú ahhoz, hogy megértsük, miként képesek egyes fajok boldogulni szélsőséges körülmények között, mások pedig miért húzódnak vissza a kellemesebb klímájú területekre.Az ún. övezetesség, vagyis hogy a különféle éghajlati és természeti körülmények sávokban, övekben jelennek meg a Föld felszínén, Európában és hazánkban is felismerhető. Magyarország tanulói már általános iskolában ismerkednek az övezetesség fogalmával, s a középiskolai földrajz- és biológiaoktatásban részletesen elemzik annak hatását a növény- és állatvilág szerkezetére, szerveződésére. Felismerhettük, hogy egyes növényfajok, mint például a havasi gyopár a magashegységekben, vagy a rénszarvas az északi tundrán, csak sajátos körülmények között képesek megélni, és egész életmódjuk ezekhez alkalmazkodott.
Esszém célja, hogy áttekintsem a sarkvidékek, a hegyvidékek, a tajga (tűlevelű erdők övezete), illetve a mérsékelt övi lombhullató erdők fő jellegzetességeit, az ott előforduló élőlények alkalmazkodásait, s kiemeljem: az élővilág sokszínűsége és a környezethez való igazódás éppolyan változatos, mint maguk a földi tájak.
---
A sarkvidéki övezet élővilága
A Föld leghidegebb területei, a sarkvidéki övezet sávjai, óriási kihívás elé állítják az élővilágot. Ezeken a helyeken a tél hosszú, sötét és dermesztő, a nyár pedig alig néhány hétig tart, amikor a hőmérséklet néha 0 °C fölé emelkedhet, ám gyakran nulla alatt marad. A csapadék minimális, főként hó formájában hullik le, és a tájat többnyire örök hó, jég vagy fagyott talaj (permafroszt) borítja.A növényvilág itt a túlélés minimumára szorítkozik; szinte kizárólag alacsonyan elterülő mohák, zuzmók, törpecserjék jelennek meg, melyek a földhöz simulva, a metsző széltől is védve próbálják kihasználni a rövid vegetációs időszakot. Fás növények gyakorlatilag nincsenek – a tundra ékes példája, mennyire szoros korlátokat szab a környezet az élőhelyi diverzitásnak.
Az állatvilág tagjai között számos, a hideghez különlegesen alkalmazkodott faj található. A rénszarvas (Európában ritkább nevén: karibu), barna lemming vagy a sarki róka például jelentős testzsírkészletet halmoz fel, vastag bundát növeszt, illetve a színezetüket is évszakonként változtatják (fehér bunda télen/jellegzetes rejtőszín nyáron). Az élet másik lehetséges stratégiája a vándorlás: például számos madárfaj csak a tundra rövid nyarán költ ide, amikor bőven talál táplálékot. Mások, mint a hóbagoly vagy a sarki csér, a világ legtávolabbi részeiről érkező vándorlók. A tengeri emlősök – fókák, rozmárok – nagy része szintén a tenger jegén, de csak időlegesen jelenik meg a szárazföldön.
Ismeretes, hogy az emberi tevékenység (főleg az északi olajkutatás, a klímaváltozás és a vadászat) mind komoly veszélyeket jelent a sarkvidék mára amúgy is törékeny ökológiai egyensúlyára.
---
Hegyvidéki övezetesség – a magasság mint klímaalkotó tényező
Bár a hegyvidékek földrajzilag elhelyezkedhetnek bárhol, a magasság miatt éghajlatuk sajátos: ahogy a tengerszinthez képest emelkedünk, 100 méterenként átlagosan 0,5 °C-kal csökken a hőmérséklet. A hegységekben ezért a növény- és állatvilág szinte lépcsőzetesen változik az alaptól a ormokig: ezt nevezzük vertikális övezetességnek.Majd mindenki ismerhet magyarországi példát is: a Kárpátokban vagy a Magas-Tátrában jól megfigyelhető, hogy a völgyek alján zöldellő, lombos erdők húzódnak, melyeket feljebb tűlevelű erdők váltanak. Még följebb már csak törpefenyők, aztán zárt gyepek, moharétegek, végül a kopár sziklák, hóval fedett csúcsok veszik át a helyet.
A magasabb övekben gyakoriak a különlegesen alkalmazkodott növények: a szőrös levelekkel rendelkező havasi gyopár (Leontopodium alpinum) a magyar és osztrák irodalomban is gyakori szimbóluma a kitartásnak és a természettel való együttélésnek (gondoljunk csak Rákosi Viktor: „A havasi gyopár” című novellájára). A speciális állatfajok között szerepel a havasi mormota, a zergék, s hazánk ritkaságai közé tartozik a világ egyik legkisebb baglya, az uráli bagoly.
A magasság növekedésével csökken a fajok száma, de nő a specializáció mértéke: mind a növények (párnás növés, alacsony termet), mind az állatok (meleg bundás, kisebb méretű test, rövid végtagok) mutatják az alkalmazkodó evolúció remek példáit.
---
A tajga (tűlevelű erdők övezete) élővilága
A tajga, más néven északi tűlevelű erdőöv, a Föld legnagyobb egybefüggő erdősége. Szibéria, Kanada, Skandinávia hatalmas tájait borítja, kisebb foltokban a Kárpátok magasabb vidékein is találkozhatunk vele. Itt a tél hosszú és rendkívül zord, a nyár rövid, de ekkor a napsütéses órák száma nagy, ezért a növények gyors növekedésbe kezdenek. A leghangsúlyosabb növénytársulások közé tartoznak a fenyők, lucfenyők, vörösfenyők; a lombosok közül az erősebb hideget is tűrő nyírfa fordul elő legtovább.A telek fagyban eltöltött hosszú hónapjai miatt a talajban a szerves anyagok lebomlása igen lassú. A tajgában a vastag mohaszőnyeg nemcsak a talaj nedvességét védi, de akadályozza a bomlási folyamatokat, ezért idővel vastag tőzegtelepek, lápok alakulnak ki. Az állatvilágban a klasszikus trófeaválogatók – mint a hiúz, a farkas, a barna medve –, ugyanúgy jelen vannak, mint a jávorszarvas, nyúlfa, mókus, vagy a különféle rágcsálók. Az élőlények nagy része vagy bundával, vagy színt változtató tollazattal, vagy a tél átalvásával próbál megmaradni.
A tajga szerepe a levegő tisztán tartásában rendkívül fontos: ezek az erdők jelentős mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg, ami a klímaváltozás elleni küzdelem egyik alapvető eszköze lehet. Ugyanakkor az emberi beavatkozás - fakitermelés, ipari szennyezés - itt is veszélyt jelent, a biodiverzitás csökkenése révén a tajga ökoszisztémáinak egyensúlya könnyen felborulhat.
---
A lombhullató erdők övezetének gazdag élővilága
A mérsékelt övi lombhullató erdők övezete a mi éghajlatunkhoz is közel áll, hiszen a Kárpát-medencében ez a zóna az uralkodó. Itt az évszakok váltakozása határozza meg az élőlények életciklusát: télen nyugalom, tavasszal robbanásszerű fejlődés, majd nyáron teljes, buja lombkoronaszint.Az erdő szerkezete szintekben rendeződik: a felső lombkoronaszintet főleg tölgy, bükk, kőris, gyertyán, szil alkotja; alattuk fiatalabb fák, cserjék (mogyoró, galagonya, som), végül a talajsíkon különféle lágyszárú növények, harangláb, szellőrózsa, ibolya, medvehagyma fordul elő.
A faunisztikai sokféleség rendkívüli: őzek, szarvasok, vaddisznók éppúgy lakói, mint az apróbb rágcsálók, vagy a ritkább hermelin, vadmacska, vagy a menyétek. A madárvilág lenyűgöző: fekete gólya, széncinege, kék cinege, hamvas küllő, nagy fakopáncs, seregély – egy részük csak átvonul, másik részük állandó fészkelő. A magyar népdalok és irodalmi alkotások sokszor emlegetik a cinegét, rigót, harkályt mint a tavasz-hozó erdei lakókat (például Arany János: „Cinege madár” c. költeménye).
A lebontó szervezetek szerepe (gombák, baktériumok, földigiliszták) nélkülözhetetlen: ők biztosítják, hogy a levélszőnyeg humusszá váljon, s tápanyagban gazdag talajt hozzon létre. Az erdőirtás, intenzív mezőgazdaság, újabb erdőtelepítések és a városiasodás komoly kockázatot jelentenek az övezet élővilágára. Szerencsére hazánkban számos erdő természetvédelmi oltalom alatt áll (pl. Bükki Nemzeti Park), és egyre több a fenntartható erdőgazdálkodási kísérlet.
---
Összegzés, következtetések
Az övezetek élővilága nemcsak a földrajzi elhelyezkedés, hanem az éghajlati, időjárási, talajtani körülmények összetett rendszeréből fakad. Mindegyik övezet különleges érték, a bennük élő fajok adaptációi – akár a sarki jégen, akár a lombos rengetegekben éljenek – az élet hihetetlen alkalmazkodóképességét bizonyítják.A klímaváltozás, a globális szennyezés, az élőhelyek pusztulása mind veszélyt jelent a természetes zonalitás fenntartására. Szinte minden övezet példát szolgáltat arra, hogy az emberi beavatkozás hatása mennyire messzeható lehet: a sarki jégtakaró olvadása, a tajga erdőinek fogyatkozása, a hegyvidéki növénytakaró visszahúzódása, vagy az erdőirtások mind globális jelentőségűek.
A magyar irodalom, képzőművészet és népzene gyakran merít ezekből a témákból: gondoljunk csak Petőfi Sándor „Az alföld” c. versére, amely érzékletesen festi le a táj és az életformák egymásra utaltságát, vagy a népmesék erdei állataira, amelyek a faunadiverzitás jelképévé váltak.
A jövő kihívása, hogy megőrizzük a természeti övezetesség adta változatosságot – ehhez azonban környezettudatos gondolkodásra, illetve ökológiai szemléletű társadalmi intézkedésekre van szükség. Csak így biztosíthatjuk, hogy a következő generációk is rácsodálkozhassanak a Föld változatos, gyönyörű élővilágára.
---
Mellékletek, ajánlott irodalom
- Géczi János: Biológia középiskolásoknak - Máthé István: A Kárpát-medence élővilága - Magyar Földrajzi Társaság – Zónák atlasza - Saját erdei túrák és a Hortobágyi, Bükki Nemzeti Park látogatói élményei---
Ábrák, térképek ajánlottak az övezetek elhelyezkedésének tanulmányozásához, a magyarországi erdőtípusok elterjedésével, valamint a környezeti változások következményeivel. Fényképeken keresztül megismerhető a havasi gyopár, a tundra zuzmói, vagy akár a magyar cinegék és vadmacskák világának szépsége is.
Értékelje:
Jelentkezzen be, hogy értékelhesse a munkát.
Bejelentkezés