1917 februári orosz forradalom: a bolsevikok hatalomra jutása
Ezt a munkát a tanárunk ellenőrizte: 12.02.2026 time_at 16:38
Feladat típusa: Történelem esszé
Hozzáadva: 9.02.2026 time_at 6:01
Összefoglaló:
Ismerd meg az 1917 februári orosz forradalom eseményeit és a bolsevikok hatalomra jutásának történelmi jelentőségét részletes elemzésben.
Az 1917. évi februári orosz forradalom és a bolsevik hatalomátvétel
Bevezetés
Az 1917-es esztendő sorsfordító jelentőséggel bír az orosz és azon túlmenően az egyetemes történelemben is. Ekkor omlott össze Oroszországban a több évszázados cári abszolutizmus, hogy helyét átmeneti kormányzat, majd radikális szocialista diktatúra vegye át. A februári forradalom nem önmagában álló esemény, hanem egy válságlánc kulcsmozzanata; kitörését hosszú évek társadalmi, politikai és gazdasági feszültségei előzték meg. A forradalom közvetlen eredménye – a cár lemondása – csak az első lépés volt egy nálánál is radikálisabb átalakulás felé, melyet a bolsevikok hatalomátvétele teljesített ki az év végén.Egy magyar gimnazista vagy egyetemi diák számára is tanulságos lehet e történeti folyamat elemzése, hiszen az orosz példa arra int: a kompromisszumra képtelen politika, a hatalom és a nép közötti mély szakadék rövid idő alatt alapjaiban rázhatja meg egy társadalom feletti kontrollt. A történelmi analógiák minden korban segítenek megérteni, mennyire törékeny lehet a látszólag stabil rendszer is, és milyen gyorsan sodorhatja el a változás szele a régi struktúrákat. Az 1917-es februári forradalom tehát a társadalmi elégedetlenség kibomlásának, a politikai kompromisszumkeresés korlátainak emlékműve – és egyben a bolsevik hatalomátvétel előszobája.
Oroszország társadalmi és politikai helyzete 1917 elején
Az első világháború borzalmai és terhei alatt Oroszország társadalma szó szerint végletekig kimérgeződött. Az élelmiszerhiány, a hadsereg óriási emberveszteségei és a gazdaság összeomló teljesítménye reménytelenséget és elkeseredést szült. Sokan emlékezhetnek rá, hogy a magyarországi 1918–19-es forradalmakban is hasonló okokból robbant ki tömegfelháborodás: a háborús veszteségek, a hadigazdaságra átállt termelés, az elszabaduló infláció mind-mind politikai változásokat követeltek, bár ott a forradalmak kimenetele eltérően alakult.Az orosz cárizmus helyzete 1917-re az összeomlás szélére sodródott. II. Miklós cár személyében gyenge, a reformokra képtelen vezető uralkodott, akit a nép egyre inkább felelőssé tett a háborús kudarcokért. A duma (törvényhozó testület) és az udvar között megrekedt reformtörekvések, az udvari intrikák és a politikai ellenzéki pártok (mensevikek, eszerek, kadetok, oktobristák) egymással sem tudtak technikailag koherens frontot képezni, ellenzékiségük inkább párhuzamos, mintsem egyesített irányból érkezett.
A társadalom minden rétegét elérte a válság: a parasztok földet, kenyeret és békét követeltek, a munkások sztrájkokban fejezték ki elégedetlenségüket, a katonáknak pedig elege lett értelmetlen feláldozásukból – hősiességük már önmagában csak passzív szenvedéssé vált. Ezt a válságot jól érzékelteti Gorkij verse is, amelyben a „nép sorsa” kifejezés már-már önálló életre kel. A vezető rétegek közötti távolság és a nép igényeinek süket fülekre találása oda vezetett, hogy a váltás elkerülhetetlenné vált.
A februári forradalom kibontakozása és főbb eseményei
A februári forradalom nem egy eltervezett, összehangolt felkelésként robbant ki – a történeti események inkább spontán, alulról szerveződő jellegűek voltak. Az események kirobbanásának kulcspillanata a szentpétervári Putyilov-gyár sztrájkja, amely láncreakciószerűen mozgósította a többi üzemet is. A nők (március 8-án, a nemzetközi nőnapon) is tömegesen vonultak az utcára – emlékeztető ez arra, hogy a társadalmi változásokban a nők gyakran úttörő szerepet vállalnak, ahogyan a magyar történelemben a Tanácsköztársaság vagy az 1956-os forradalom esetében is láthattuk.A békés tüntetések néhány nap leforgása alatt általános sztrájkká, majd fegyveres összecsapásokká alakultak. A cári hadsereg katonái végül jelentős részben megtagadták a parancsokat – az egykor engedelmes fegyveres erő így a saját népe ellen már nem volt hajlandó fellépni. A cár lemondása tehát elkerülhetetlenné vált: II. Miklós szinte passzívan, erőszakmentes körülmények között, vasúti kocsijában írta alá a lemondó levelét. Megszületett az Ideiglenes Kormány, amelynek élére Georgij Lvov herceg került.
Az Ideiglenes Kormány és a Pétervári Szovjet kettős hatalma
Az Ideiglenes Kormány összetétele alapvetően a kadetok, oktobristák, majd később radikálisabb pártok képviselőiből állt. Fő céljuk a rend fenntartása, az ország békéhez való eljuttatása és egy polgári-demokratikus alkotmány megteremtése volt. Mindezt azonban súlyos katonai és gazdasági nehézségek közepette kellett tenniük, miközben a társadalmi bázisuk korántsem volt szilárd.Párhuzamosan a munkások és katonák küldötteiből megalakult a Pétervári Szovjet, amit főként mensevikek és szocialista forradalmárok, azaz eszerek vezettek. Vezetőik – Csheidze és Kerenszkij – jelentős támogatottságot élveztek a tömegek között, a szovjetek azonban deklaráltan nem kívánták közvetlenül átvenni a hatalmat. Egyfajta kontrollt, nyomást kívántak gyakorolni az Ideiglenes Kormányra, hogy az végrehajtsa a szükséges reformokat. Ezzel kialakult az ún. „kettős hatalom” állapota.
Ez a helyzet jól érzékelteti, milyen nehéz egy válságos korszakban stabil kormányzatot létrehozni – a magyarországi 1918–19-es eseményekben szintén tapasztalható volt, hogyan húzzák szét különböző politikai csoportok a kormányrudat, s így senki nem jut tényleges döntési pozícióhoz.
A kormányválság és a nagykoalíció kialakulása
Az Ideiglenes Kormány rögtön komoly döntési dilemmával kellett hogy szembenézzen: folytassa-e a háborút, vagy kössön különbékét. A háború folytatása – amely mellett a kadetok és a tengerészetet képviselő Gucskov állt ki – gyorsan népszerűtlenné tette őket. Válság válságot követett, Miljukov, majd Gucskov is lemondott, a kormány szétforgácsolódott.A mensevikek és az eszerek végül beléptek a kormányzatba, így létrejött a „nagykoalíció”, amely elvileg széles társadalmi támogatottságot biztosított. Azonban az ellentétek továbbra is fennálltak: a paraszti és a polgári érdekek, a radikális baloldali és mérsékeltebb szocialista csoportok céljai nem voltak összeegyeztethetők, különösen a földosztás és a háború kérdésében.
Ez a helyzet hatékony kormányzási döntések meghozatalát gyakorlatilag ellehetetlenítette, a társadalmi és szociális problémák pedig csak mélyültek, mindez tovább szította az elégedetlenséget.
A bolsevikok előretörése és a hatalomátvétel előfeltételei
A bolsevikok Lenin vezetésével már a forradalom első hónapjaiban mozgósító, radikális programot hirdettek: „Minden hatalmat a szovjeteknek!”. Ezt a jelszót nemcsak szlogenként, hanem mozgósító politikai fegyverként is használták. Lenin áprilisi tézisei kritizálták mind az Ideiglenes Kormányt, mind a szovjetek mérsékeltségét; helyette az azonnali békét, földosztást és a proletárhatalom megragadását követelte. Trockij, a másik kulcsfigura, briliáns szónoki képességeivel és szervezési készségével erősítette ezt a mozgalmat.A propaganda erejét az egyre nehezedő életkörülmények adták: a háborús vereségek, az ellátatlanság és kaotikus közállapotok elidegenítették az embereket az Ideiglenes Kormánytól. A Vörös Gárda, mint fegyveres erő is megszervezésre került, amivel a bolsevikok tényleges hatalmi centrummá tudtak válni. Az 1917 októberi forradalom, amely során gyakorlatilag vértelenül vették át a hatalmat a Téli Palotában, csak a végkifejlet volt ebben a hosszadalmas folyamatban.
Összegzés és következtetések
A februári forradalom története mindannyiunk számára azt üzeni, hogy a politikai és társadalmi változások nem önmagukban álló események, hanem hosszú ideje érlelődő, komplex folyamatok eredményei. Oroszországban a cári rendszer bukása, az Ideiglenes Kormány kompromisszumkeresése, majd a bolsevik radikális fordulata egyaránt azt mutatja: a hatalom csak akkor stabil, ha hátterében széles társadalmi egyetértés és megfelelő intézményi háttér áll. Az Ideiglenes Kormány demokratikus céljai szép elgondolások maradtak, de a megvalósulás a politikai széthúzás, a gazdasági kimerültség és a háborús helyzet nyomásában lehetetlenné vált.Az 1917-es orosz események máig visszhangzanak – gondoljunk csak a XX. századi radikális rezsimek felemelkedésére, vagy akár a rendszerváltások bonyolult kompromisszumaira. Magyarország számára is tanulság, hogy az erőszakos radikalizmus és a cselekvésképtelen kompromisszumok is zsákutcát jelenthetnek. Mindebből következik, hogy a történelem során a valódi társadalmi összefogáson alapuló, hiteles politikát kell keresni – különben a forradalmak csak újabb bizonytalanságokhoz és szélsőségekhez vezetnek.
Az 1917. évi események tehát nemcsak Oroszország sorsát pecsételték meg, hanem a 20. század egész politikai arculatát is formálták, s így tanulságaik ma is aktuálisak maradnak.
Értékelje:
Jelentkezzen be, hogy értékelhesse a munkát.
Bejelentkezés