A dadaizmus kialakulása és hatása a 20. századi művészetre
Feladat típusa: Történelem esszé
Hozzáadva: ma time_at 15:34
Összefoglaló:
Ismerd meg a dadaizmus kialakulását és hatását a 20. századi művészetre, hogy mélyebb történelmi és művészeti összefüggéseket érts középiskolai szinten.
A dadaizmus – Az értelmetlenség lázadása és az avantgárd forradalma
I. Bevezetés
Képzeljünk el egy világot, ahol a megszokott értékek érvényüket vesztik, ahol a művészet nem esztétikáról vagy nemes gondolatokról, hanem abszurditásról és tagadásról szól. Ilyen talajon született meg a dadaizmus a 20. század eleji Európában – egy művészeti mozgalom, amely radikálisan szakított mindazzal, amit addig a művészetről gondoltak. A dadaizmus egy szinte anarchisztikus kiáltás volt a világkáosz közepén: véletlen, abszurd, érthetetlen, és legfőbb célja épp az értelmetlenség dicsőítése. A következő esszében bemutatom, hogyan született a dadaizmus, mik voltak fő jellemzői, milyen eszközökkel dolgozott, hogyan hatott a magyar művészeti életre és mit jelent(het) számunkra ma.II. Történelmi és társadalmi háttér: A dadaizmus születése
A dadaizmus megszületését nem lehet megérteni a korabeli világpolitikai és társadalmi viszonyok ismerete nélkül. Az első világháború kitörése alapjaiban rengette meg a kor európai társadalmát: népek harcba küldték fiaikat, addig elhitt polgári értékeik (haladás, emberi méltóság, ész, civilizáció) egyszerűen semmivé foszlottak a háborús frontok értelmetlen vágóhídján.A tömeges halál, a lövészárkok reménytelensége, az elidegenedett gépi világ nemcsak a húsvér embereket rendítette meg, hanem minden alkotó és művész világképét is. Nincs már értelme művészetnek, mely a szép, jó és igaz értékeit hirdeti, ha odakint emberek százezrei hullanak el értelmetlenül. Így született meg a dada is, mint alkoholgőzös, pacifista lázadás egy eltorzult rend ellen.
A korban számos művész követte az emigráció útját, s kerültek például a semleges Svájcba, Zürichbe, ahol végül a híres Cabaret Voltaire falai között 1916-ban Tristan Tzara, Hugo Ball, Hans Arp és több társuk kimondatlanul is megalapították a dadaizmust. Ez a hely lett az avantgárd kísérletezés melegágya. A Cabaret Voltaire estjein szó szerint bármi megtörténhetett: „hangversek”, abszurd jelenetek, spontán előadások. A dada elmosódott műfaji határokat, a burzsoá konvenciókat pedig nem egyszerűen megkérdőjelezte, hanem egyenesen kigúnyolta.
A dada nem a semmiből jött: kortársai között ott találjuk a futuristákat, kubistákat, expresszionistákat, akik már korábban feltették a kérdést, mit ér a hagyományos művészet a modern világban. A dada azonban tovább ment náluk: nem új rendet próbált teremteni, hanem mindennemű rendet elutasított.
III. A dadaizmus művészeti és filozófiai jellemzői
A dadaizmus művészete önmagában is lázadás: sem jelentést, sem érzelmi katarzist, még csak szép látványt vagy emelkedett gondolatot sem kíván adni. Alapvetése az értelmetlenség, a céltalanság, a tudatos dekonstrukció. Tristan Tzara szavaival, „dada jelentése: semmi, semmiféle jelentése”.1. Az értelmetlenség és tagadás kultusza
A racionalitás, rend, vagy a klasszikus szépség minden formája céltáblává vált. A dadaisták lemondtak arról, hogy „művészetet” hozzanak létre: helyette antiművészetet, vagy inkább művészet elleni művészetet teremtettek, amely gyakran szándékosan megbotránkoztató, sőt, akár undort keltő is lehetett.2. Véletlenszerűség és szabad cselekvés
A dadaista alkotásokban a véletlennek éppúgy helye van, mint a tudatos tervezésnek. Aranyszabály: nincs szabály. Kollázsaik, verseik sokszor voltak egyszerű ollóval kivágott szavak véletlen sorrendbe rendezve, mint ahogy egy lapra szórt betűk adják ki a „véletlen” értelmet. Ez a szándékos céltalanság jelentette az alkotás szabadságát.3. Elidegenítő groteszk és abszurd
A dada művei előszeretettel használták fel az abszurdot, groteszket: torzított fényképek, értelmetlen szószörnyek, furcsa hangkavalkádok. Ezek a művek mintha azt akarnák mondani: „a világod is ilyen abszurd, csak épp nem veszed észre”.4. Multiművészeti pezsgés
A dada nemcsak képzőművészet, hanem költészet, színház, zene, tánc is lett – gyakran mind egyszerre: a Gesamtkunstwerk, azaz az összművészet dadaista paródiája született meg. Festők szavaltak, költők táncoltak, szobrászok csörömpöltek, mindezt váratlan helyeken, előzetes bejelentés vagy logika nélkül.IV. Eszköztár és technikák a dada művészetben
A dadaisták eszközhasználata hasonlóan radikális volt, mint elméletük. A leghétköznapibb tárgyak éppúgy lehettek műalkotások, mint a gondosan megformált festmények vagy szobrok.1. Ready-made művészet
A dadaizmus egyik legnagyobb újdonsága a „ready-made” (készen vett) műtárgy fogalma volt, amelyet Marcel Duchamp valósított meg például a híressé vált „Forrás” című munkájában – egy egyszerű porcelán piszoárt állított ki műalkotásként. A kérdés többé nem az volt, „mit ábrázol?” vagy „szép-e?”, hanem: „mitől lesz valami műalkotás?”2. Montázs és kollázs technika
A dadaisták szívesen dolgoztak montázsokkal, kollázsokkal, amelyeknél újságképekből, plakátdarabokból, használati tárgyakból, szöveges elemekből véletlenszerűen raktak össze képeket. Kurt Schwitters vagy Hannah Höch ilyen kollázsai a mai napig példaként szolgálnak arra, hogyan lehet a mindennapi vizuális környezetünkből teljesen váratlan, meghökkentő alkotásokat építeni.3. Automatizmus, véletlen és nyelvi abszurd
A dada szóversek, ún. hangversek vagy Tristan Tzara olló-technikájával készült szövegek (például: „Vegyél egy újságot, vágj ki szavakat, tedd egy kalapba, keverd meg, húzd ki egymás után – s így kapsz egy dada verset”) szétzúzzák a hagyományos költészet falait. Egy magyar analógia lehet Kassák Lajos „szabadverse”, ahol a logikai kapcsolatokat vagy akár a nyelvtant is szándékosan felrúgja.4. Színpadi happening és művészi botrány
A dadaisták szerették provokálni közönségüket: a Cabaret Voltaire vagy a berlini előadások gyakran erősen szóltak a helyi polgárság ellen. Az előadások célja a meghökkentés, a művész és közönség közti hagyományos határok felszámolása lett. Ma úgy is mondanánk: a dada happening volt az első performanszművészet.V. Filozófiai és esztétikai dimenziók
A dadaizmus filozófiai kiindulópontja a teljes szkepszis, a világgal szembeni kétely, a nihilizmus. Az életnek nincs előre megszabott értelme, mondják. Ez közel áll Szentkuthy Miklós vagy Kosztolányi Dezső „létbizonytalanságához”, amit gyakran magyar irodalmi hősökön keresztül ismerünk (például Esti Kornél, aki ugyanúgy folyamatosan kérdez, kételkedik és játszik a világ rendjével).A dada a társadalom ellen is fellép: botránykeltése nem öncél, hanem tiltakozás a háború, igazságtalanság, elidegenedés, polgári képmutatás ellen. Kassák Lajos írja híres prózaverse, a „Mesteremberek” mottójaként: „Romboljatok, hogy építhessetek!” Ez a dadaista attitűd: a pusztítás a szabadságért vállalt áldozat, hogy új gondolkodás sarjadhasson.
VI. A dadaizmus hatása és öröksége
A dadaizmus igen rövid életű mozgalom, de hatása mindmáig érezhető az avantgárd és későbbi művészeti irányzatokban. Leglátványosabb követője a szürrealizmus, amely André Breton vezetésével a dada „értelmetlenségéből” egy tudatalattit feltáró, álom- és fantáziaorientált művészetet teremtett.A 20. századi (és jelenkori) magyar művészet légkörében is ott bujkált és bujkál ma is a dadaista lázadás. Kassák Lajos, az aktivizmus és avantgárd vezéralakja a „Ma” (Munka) folyóirattal, Moholy-Nagy László a szabad művészi alkotás lehetőségeivel, de a fiatal magyar underground (például az Orfeo, a Bizottság zenekar abszurd előadásai) is a dada örökített szelleméből merítettek.
A pop art, a Fluxus, a happening és az installációs művészet szinte mind a dadaista gondolatokat továbbgondolva bontják le a művészet hagyományos fogalmát és közelítik a művet a hétköznapokhoz, a közönséghez.
VII. Összegzés és kortárs reflexió
A dadaizmus legnagyobb tanulsága talán az, hogy a káosz nemcsak pusztító, hanem felszabadító, teremtő erő is lehet. A megszokottól való eltérés, a provokatív kísérletezés nemcsak botrányt, de új gondolatokat, szempontokat is szülhet. Az értelmetlenség, ha átéljük, átengedi helyét egy új – talán személyesebb, emberibb – értelem lehetőségének.A dadaizmus arra tanít, hogy a művészet és az élet konvenciói nem örök törvények. Az alkotói szabadság, a társadalmi kritika, az értékek újragondolása folyamatosan jelen van ma is kultúránkban, legyen szó akár írásról, zenéről, akár a mindennapi élet kreatív pillanatairól.
VIII. Ajánlott olvasmányok, magyar példák
- Tristan Tzara: „Dadaista kiáltványok” - Kassák Lajos: „Képarchitektúra”, „A ló meghal a madarak kirepülnek” - Moholy-Nagy László: „Látás mozgásban” - Barta Sándor dadaista versei - Duchamp: „Forrás”, Kurt Schwitters: kollázsok - Szerb Antal: „A világirodalom története” dada fejezeteA dadaizmus nem ad válaszokat, csak kérdéseket. De néha éppen ez a legbátrabb: rákérdezni a világ rendjére, és nem félni a nemtől vagy a semmitől sem. Számomra ezért példaértékű: merni szabadon gondolkodni, bármit újragondolni, még ha út közben kicsit őrültek is leszünk.
Értékelje:
Jelentkezzen be, hogy értékelhesse a munkát.
Bejelentkezés