1917: Az orosz forradalom okai, eseményei és következményei
Ezt a munkát a tanárunk ellenőrizte: 15.02.2026 time_at 10:03
Feladat típusa: Történelem esszé
Hozzáadva: 12.02.2026 time_at 12:06
Összefoglaló:
Ismerd meg 1917 legfontosabb orosz forradalmi eseményeit, okait és következményeit részletes, középiskolai történelem esszében.
Az orosz forradalom – Egy korszakfordító esemény elemzése
Bevezetés
A XX. század hajnalán Oroszországot egy addig elképzelhetetlen, radikális átalakulás érte, amelynek hatásai máig érezhetők Európa és a világ számos részén. Az orosz forradalom – különösen az 1917-es esztendő történelmi viharai – nemcsak egy politikai rendszert döntöttek meg, hanem alapjaiban változtatták meg az államszervezet, a társadalom, sőt a gondolkodás rendjét is. A forradalom, amely a cári önkényuralom végét, majd a kommunista diktatúra kezdetét hozta, az egész XX. századot meghatározó folyamatokat indított el. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy különös figyelmet szenteljünk neki, akár a magyar történelem vagy társadalomtudományi oktatás kontextusában is. Hiszen nemcsak arról szól, miként bukhat el egy régimódi monarchia, vagy hogyan születhet egy új rend, hanem arról is, milyen veszélyek, remények és tanulságok rejlenek a forradalmi változásokban.Az orosz forradalom előzményei és okai
Az orosz birodalom a XX. század elején sajátos ellentmondásokat hordozott magában. Bár területre és népességre nézve óriási volt, a gazdasági-társadalmi berendezkedése rendkívül elmaradott és merev maradt. Miközben Nyugat-Európában már javában kibontakozott az ipari forradalom, Oroszországban a földhöz kötöttség, a feudális viszonyok uralkodtak. A 19. század reformjai – mint például a jobbágyság felszabadítása 1861-ben – sem hoztak igazi áttörést; a földhiány, szegénység, valamint a földbirtokos arisztokrácia túlhatalma tovább súlyosbította a paraszti tömegek helyzetét.Az iparvárosokban – Szentpétervár, Moszkva, Harkov – új, de kizsákmányolt rétegként jelent meg a munkásosztály. Ezeknek az embereknek munkakörülményei szinte elviselhetetlenek voltak: hosszú munkaidő, alacsony bér, szegényes lakhatás, s minden kísérletet a helyzetük javítására a cári hatóságok elfojtották. A fennálló rendszer (autokrácia) uralkodója, II. Miklós cár, makacsul ragaszkodott az abszolút hatalomhoz, miközben minden, a demokratizálódás felé tett lépést – mint például a duma (nemzetgyűlés) létrehozását – csaknem formális engedményekkel, valós tartalom nélkül valósítottak meg. Az orosz politikai életnek egyik irodalmi csúcspontját Gorkij vagy Dosztojevszkij műveiben láthatjuk visszatükröződni, ahol a tehetetlenség, a szegénység és a reménytelenség képei mindennaposak.
E helyzetet tovább rontotta az első világháború, amely rendkívül megterhelte a birodalom gazdaságát és társadalmát is. A hadsereg sorozatos vereségei, az éhbérért küzdő városi népesség, az egyre általánosabbá váló élelmiszerhiány szította a társadalmi elégedetlenséget. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Oroszország számos nemzetiségi kisebbséget foglalt magában, s ezek törekvései (például a finn, ukrán, lengyel függetlenségi törekvések) is aláásták az egységet és stabilitást. A cári hatalom rideg elnyomó intézkedései, a cenzúra, titkosrendőrség, számtalan ruszin és más nemzetiségi ellenállás végül egy olyan robbanásveszélyes elegyet alkottak, amely kikerülhetetlenül a forradalom felé sodorta az országot.
1917 forradalmi hulláma
1917 januárjában és februárjában a közállapotok végleg tarthatatlanná váltak. Sztrájkok, tüntetések sora rázta meg Szentpétervárt és Moszkvát; a munkások és katonák mind nyíltabban fejezték ki elégedetlenségüket a felmenő hatalommal szemben. Különösen jelentős, hogy a katonaság (amely addig a cári hatalom legfőbb támasza volt) kezdett szimpatizálni a tiltakozásokkal; egyes egységek, mint ahogy azt a magyar történelemtanítás is kiemeli, ténylegesen megtagadták a parancsokat, vagy átálltak a tüntetők oldalára.A februári forradalom eredményeként II. Miklós kénytelen volt lemondani, ezzel véget ért évszázados önkényuralmi rendszer. Hatalomra egy ún. ideiglenes kormány került, amelyet kezdetben társadalmi öröm és remény fogadott. Ezzel egyidőben létrejöttek a szovjetek (munkás, paraszt és katonatanácsok), amelyek szerves részei lettek a kialakuló kettős hatalomnak. Az ideiglenes kormány – élén először Lvov herceggel, majd Kerenszkijjel – azonban a háború folytatása mellett döntött, amelyet a lakosság nagy része már megvetéssel, sőt gyűlölettel szemlélt. Az érdemi földreformot elodázták, amely a parasztság támogatását erodálta, az ipari munkások jogai sem javultak valóban.
A hónapok során növekvő elégedetlenség újra előtérbe hozta a radikálisabb irányzatokat. Lenin, aki Svájcból tért vissza ekkor, áprilisi téziseiben a hatalom teljes átvételét és az azonnali békekötést, valamint földosztást követelt. Ez – főként a társadalom peremén élők és a katonák körében – roppant népszerű lett, a bolsevik párt gyorsan erősödött.
Az októberi forradalom és a bolsevik hatalomátvétel
1917 őszén Oroszország ismét a válság szélére sodródott. Az ideiglenes kormány – többedik összetételében már Kerenszkij vezetésével – elvesztette a tömegek bizalmát. Az ország katonai helyzete reménytelennek tűnt, a gazdaság összeomlott, és mindenütt éhínség, fűtetlen lakások és bizonytalanság uralkodott. A megszaporodó összeesküvések és katonai lázadások (mint például Kornyilov tábornok fellépése) egyre világosabbá tették, hogy az államhatalom szétesőben van.A bolsevikok – Lenin és Trockij vezetése alatt – ekkor cselekvőképes ellenállást szerveztek. Október végén (az orosz naptár szerint november elején) átvették a hatalmat Petrográdban: kulcsfontosságú intézményeket, fegyverraktárakat, kormányzati hivatalokat szinte vérontás nélkül vettek ellenőrzés alá. Az ideiglenes kormányt letartóztatták, Lenin kormányfőként megkezdte az új rendszer kiépítését. Létrejött a Népbiztosok Tanácsa, a fő döntéshozó testület, megkezdődött az államosítás, azonnal elkezdték a béketárgyalásokat.
A hatalom megszilárdításának kulcsfontosságú eszköze volt a Vörös Gárda létrehozása, valamint a Cseka, azaz az országos állambiztonsági szervezet megalapítása. Mindez már előrevetítette az elnyomó eszközök megszaporodását, amelyek nélkülözhetetlenek voltak egy ilyen ellenséges környezetben a forradalmi rezsim fennmaradásához.
Polgárháború és bolsevik uralom
Bár a bolsevik hatalomátvétel gyors volt, az érdemi ellenállás csak ezután vette kezdetét. 1918 tavaszán a bolsevikok megígérték az orosz népnek a földet, békét és kenyeret. A breszt-litovszki békeszerződés aláírásával valóban kivezették az országot a háborúból, ám súlyos, történelmileg is jelentős területekről kellett lemondaniuk. Egyes történészek – például magyar tankönyvek szerzői is – kiemelik, hogy a társadalmi elégedetlenség ettől nem enyhült, sokan árulásként értelmezték a békét.Az ország ezután polgárháborúba süllyedt, amelyben a „fehérek” (ellenforradalmárok, monarchisták, liberálisok és külföldi intervenciós erők) küzdöttek a „vörösök” uralma ellen. A hadikommunizmus időszaka következett: minden stratégiai fontosságú termelést állami ellenőrzés alá vontak, a túlélés szinte minden erejét felemésztette. A Cseka terrorja, a vörös vagy éppen fehér terror rendkívüli szenvedéseket és pusztítást hozott magával.
A polgárháborút végül a bolsevikok nyerték meg, részben a jobb szervezés, részben az üzenetük vonzereje folytán. 1922-ben megalakult a Szovjetunió, amely a világ első kommunista állama lett. Moszkva vált az új szocialista rendszer fővárosává, a kommunista párt uralma megkérdőjelezhetetlenné vált.
A forradalom történeti és társadalmi jelentősége
Az orosz forradalom jelentősége sokrétű. Belsőleg felszámolta a cári rendszert, helyette egy radikálisan új szerkezetet hozott létre. A társadalom rétegződése módosult: a parasztság és a munkásság, amelyek addig a társadalmi hierarchia alján helyezkedtek el, jogilag (legalábbis a propagandában) vezető erővé váltak. Mindez persze nem jelentette a társadalmi egyenlőség tényleges megvalósulását, hiszen az új hatalom hamar egy új elit, egy elnyomó bürokrácia kezébe került.A forradalom ráirányította a figyelmet azoknak az eszméknek veszélyeire, amelyek a hatalom kizárólagosságára, a különböző vélemények kíméletlen elfojtására épülnek. Magyarországon is – akár a Tanácsköztársaság, akár az 1956-os forradalom tükrében – érezhető, milyen messzemenő hatása volt az orosz példának: egyszerre volt inspiráció és elrettentő példa.
Az orosz forradalom tanulmányozása ma is időszerű. Megtanít arra, mennyire törékeny lehet egy társadalom, ha a vezetés figyelmen kívül hagyja a lakosság igényeit, és mennyire könnyen átfordulhat egy ígéretes reformfolyamat elnyomó diktatúrává. Ezzel együtt felveti a kérdést: vajon lehet-e tartósan átalakítani egy országot pusztán társadalmi vagy politikai akaratból, vagy mindig szükség van egy egészséges, demokratikus párbeszédre és kompromisszumokra. Ehhez a magyar irodalom is hozzájárult, gondoljunk csak Márai Sándor vagy Illyés Gyula műveire, amelyekben a forradalmak emberi, morális kérdéseit elemzik.
Összegzés
Az orosz forradalom 1917–1922 közötti eseményei a történelem egyik fordulópontját jelentik. Nem csak Oroszország, hanem az egész világ társadalmi és politikai térképét átrajzolták. A cári birodalom összeomlása, a kommunista hatalom kiépülése, majd megszilárdulása és az ebből következő totalitárius rendszer mind figyelemfelkeltő leckévé váltak nemcsak a történelmi, de a jelenkori politikai gondolkodás számára is. Az orosz forradalom története a remények, a radikális változás ígéretének és a kiábrándulásnak, a diktatúra létrejöttének tanulsága.A történelem „jobbításának” szándéka mindig kényes ügy – a XX. század különféle áramlatait, akár Magyarország, akár más európai országok példáján is láthattuk ennek árnyoldalait. Az orosz forradalom még ma is arra figyelmeztet: a társadalmi igazságosságra való törekvés és a szabadság védelme csak kiegyensúlyozott módon vezethet valódi fejlődéshez.
Ajánlott irodalom
- Szergej Melgunov: Az orosz forradalom története - Lenin: Áprilisi tézisek - Isaak Deutscher: Sztálin – politikai életrajz - Magyar tankönyvek: Történelem 10–12. osztály (írók: Pölöskei, Szabó, Sipos) - Nyikolaj Bergyajev: Az orosz forradalom filozófiájaAjánlott még betekinteni a korszak orosz irodalmába, például Csehov novelláiba vagy Gorkij forradalmi regényeibe, amelyek a korszak társadalmi hangulatát autentikusan tükrözik.
Értékelje:
Jelentkezzen be, hogy értékelhesse a munkát.
Bejelentkezés