Bemutatkozás: én, a családom és a legjobb barátom
Ezt a munkát a tanárunk ellenőrizte: 17.01.2026 time_at 10:09
Feladat típusa: Fogalmazás
Hozzáadva: 17.01.2026 time_at 9:22
Összefoglaló:
Ismerd meg a bemutatkozást: én, a családom és a legjobb barátom történetét, napi szokásokat és fogalmazási ötleteket középiskolásoknak gyakorlati tippekkel.
Egy személyes világ bemutatása – Én, a családom és a legjobb barátom
Van egy pillanat, amikor egy barátságos délutánon, éppen iskola után hazaérek, belépek az ajtón, és már az előszobából hallom, ahogy anyukám nevetve mesél valamit a húgomnak. Ez az a pillanat, amely mindig eszembe juttatja: mindannyian egy egyedi történet részesei vagyunk, ahol család és barát kéz a kézben formál bennünket. Ebben a fogalmazásban szeretném bemutatni magamat, betekintést adni családom mindennapjaiba, és bemutatni azt az embert, aki a legjobb barátom lett az évek során.---
Ki vagyok én? – Bemutatkozás saját szemszögből
Nevem Sipos Anna, tizenhat éves vagyok, és egy vidéki kisvárosban, egy emeletes társasház harmadik emeletén lakunk. Jelenleg egy általános gimnázium tizedik osztályába járok, ahol főként a reál tantárgyak érdekelnek, bár be kell vallanom, a magyar irodalom órák a kedvenceim, hiszen mindig különleges érzés például Ady vagy Kosztolányi versein keresztül új összefüggéseket felfedezni. Iskola után legtöbbször a könyvtár felé veszem az utam, mert szeretek csendben elmélyülni egy-egy jó regényben, vagy csak ülni az ablaknak támaszkodva, figyelni az embereket.Egy átlagos hétköznapom úgy indul, hogy reggel hatkor csörög az órám, rendszerint háromszor is lecsapom még a szundit, mire valóban felkelek. Reggelizem (általában pirítós lekvárral vagy egy bögre kakaóval), majd sietve készülődöm, megírom az aznapi to-do listámat, és gyorsan átfutom a legfontosabb házi feladatokat. Tanítás után hazatérve először lepakolom a táskámat, majd ebédelünk közösen a hugommal és anyával, délután nekiállok tanulni vagy zenét hallgatok. Esténként általában a családommal leülünk tévézni vagy társasozni, majd 9 óra körül már ágyban vagyok egy jó könyvvel.
Külsőleg közepes termetű vagyok, barna hajam vállig ér, sötétbarna szemem miatt néha azt mondják, hogy kicsit titokzatos vagyok; leggyakoribb öltözékem a farmer és a laza póló. Ugyanakkor belül inkább visszahúzódó, de figyelmes személyiség vagyok: inkább szeretek megfigyelni, mint a középpontban lenni, mégis, ha a barátaimnak vagy családomnak szüksége van rám, mindig ott vagyok, legyen szó tanulásról, vitáról vagy csak egy őszinte beszélgetésről. Ami igazán fontos számomra, az az egyenesség és a megbízhatóság: azt tartom, hogy minden helyzetben jobb őszintének lenni, még ha az olykor kényelmetlen is.
A hobbim a rajzolás – általában vidéki életképeket, kutyákat és fákat szeretek papírra vetni, mert ez egyszerre kapcsol ki és fejleszt. Imádok úszni is: a helyi uszoda pénteki csendjében mindig úgy érzem, hogy elszakadok a hét minden gondjától.
---
A család: mindennapi megtartó közösségem
Családunk négytagú: anyukám (Kata), apukám (Zoltán), a húgom (Vivi) és én. Együtt élünk, de fontos szerepet játszik a nagymamám is, aki ugyan egy másik városban lakik, de szinte minden hétvégén hozzánk utazik. Édesanyám egy helyi iskolában magyar tanár, mindig van valami friss irodalmi története, amivel feldobja a reggelinket. Tipikusan ő az, aki ha megkérdezzük, “Mit tanácsolsz?” - mindig tud valami okosat mondani. Apukám elektromos műszerész, szereti a keresztrejtvényeket és minden hétvégén együtt szerel valamit a garázsban.Hugom, Vivi, tizenkét éves, idén kezdte a gimnáziumot. Teljesen más karakter, mint én: magabiztos, szókimondó, soha nincs benne félelem, hogy megmondja a véleményét még a felnőtteknek is. Gyakran versengünk apróságokon, mint például, ki tud gyorsabban kitakarítani, vagy ki kap jobb jegyet egy dolgozatra, de a fontos dolgokban mindig összetartunk.
Nagymamám minden pénteken süteménnyel a kezében érkezik, és régi családi anekdotákat mesél – biztos emiatt szeretem én is annyira a történeteket és meséket. Ő tanított meg palacsintát sütni kisgyerekként, most pedig gyakran ülünk össze sakkozni.
A házimunka megosztása nálunk eléggé szervezett: apu vállalja a nagybevásárlást és a barkácsolást, anya főz és tanul velünk, Vivi segít a mosogatásban, rám pedig a takarítás és a növények locsolása hárul. Mindennap este hét körül vacsorázunk; ilyenkor előfordul, hogy mindenki a saját napjáról mesél, nevetünk a vicces sztorikon, vagy együtt tervezgetjük a következő családi kirándulást.
Az ünnepeket hagyománytiszteletben éljük: karácsonykor közösen fával díszítjük a nappalit (és van egy régi üveg díszünk, ami mindig visszakerül a legjobb ágra), húsvétkor közösen festünk tojást és készítjük el a kalácsot. A legemlékezetesebb közös nyaralásunk a Balatonon volt, amikor egy hajókirándulás közben meglepett minket egy hatalmas zápor, és végül nevetve futottunk végig a parton a buszmegállóig.
Persze, nem mindig felhőtlen minden: néha feszültséget okoz a tanulás vagy a pénzügyek, vagy ha valamelyikünk elfoglalt és nincs elég idő közösen programot szervezni. Például egyszer, amikor mindketten Vivi-vel dolgozatra készültünk, összekaptunk, ki használhatja tovább a számítógépet. Ilyenkor általában leülünk a konyhaasztalhoz, megbeszéljük, kinek mi a fontos, s végül sikerül kompromisszumra jutni. Úgy tapasztalom, hogy a családi kapcsolatokban az őszinte beszélgetés és a türelem a legnagyobb segítség.
---
Egy különleges kapcsolat: a legjobb barát
A legjobb barátomat, Zsófit, a harmadik osztályban ismertem meg. Akkoriban még új voltam az iskolában, és egyik szünetben véletlenül leöntöttem őt narancslével – megdöbbentően jól reagált, nevetve adott nekem egy papírzsebkendőt, és azzal kezdte: “Nem baj, az a fontos, hogy barátok legyünk.” Ez a laza hozzáállás már akkor is felkeltette a figyelmem, azóta is minden nehéz helyzetben képes a feszültséget egy humoros szóval oldani.Zsófi magas, szőke hajú, kék szemű lány, mindig színes ruhákat visel, az egész természete nyitott és vidám. Három dolog jellemzi igazán: rendkívül megbízható, hihetetlenül türelmes és igazi ötletgazda – bármilyen programot szervezünk a sulin túl, ő biztosan előáll egy kreatív javaslattal. Őszintén soha nem tapasztaltam, hogy ne állna készen segíteni, legyen szó házi feladatról, osztálybuliról vagy csak egy borús napról.
Rengeteg közös emlékünk van: együtt készültünk a matekversenyekre (sőt, még verset is írtunk együtt, amit a magyar tanárunk felolvasott az iskolai ünnepségen), túráztunk a Bakonyban, vagy csak a parkban ültünk és órákig beszélgettünk. Különösen emlékezetes volt, amikor egy iskolai kirándulás során eltévedtünk, és együtt találtuk ki, hogyan jutunk vissza a többiekhez – azóta tudom, hogy rá tényleg minden helyzetben számíthatok.
Volt már köztünk félreértés is, egyszer például egy szülinapi ajándék miatt összevesztünk, mert mindketten ugyanannak az osztálytársnak akartunk meglepetéssel kedveskedni. Végül megbeszéltük, hogy inkább közösen választunk új ötletet, így sosem hagytuk, hogy a sértettség sokáig tartson. Fontosnak tartom, hogy a barátságban mindketten dolgozzunk a harmónián.
---
Család és barátság: Külön-külön és együtt is érték
Ahogy végiggondolom a legfontosabb kapcsolataimat, azt látom, hogy a családom stabil háttér, mindig rájuk támaszkodhatok, főként nehéz döntések vagy problémák esetén. Viszont sokszor Zsófinak mondok el először titkokat vagy aggályokat, olyanokat, amiket egykor én magam sem mertem volna kimondani a családi vacsorán. Mindkét kapcsolat megtanított a felelősségre, arra, hogy hogyan lehet őszintén kiállni magunkért és másokért egyaránt.A jövőre nézve azt remélem, hogy felnőttként is ilyen szoros lesz a kapcsolatom mind a családommal, mind a barátaimmal. El tudom képzelni, hogy egyszer én is családot alapítsak, ahol átadhatom a most kialakított hagyományokat; ugyanakkor nagyon szeretném, ha a barátságaink sem veszítenének értékükből, legyen szó éppen Zsófiról vagy másokról.
---
Záró gondolat, útravaló
Összességében azt érzem, hogy a család és a barát mind olyan kapcsolatok az ember életében, amelyek nélkülözhetetlenek a fejlődéshez, boldogsághoz. Ezek a kötelékek tartanak meg a nehezebb napokon, és teszik felejthetetlenné az ünnepeket vagy a legapróbb hétköznapokat. Kedves Olvasó, remélem, hogy te is találsz időt a saját kapcsolataid ápolására, legyen szó egy kedves üzenetről vagy egy közös reggeliről – hidd el, ezekből lesznek a legszebb emlékek!---
Értékelje:
Jelentkezzen be, hogy értékelhesse a munkát.
Bejelentkezés