A Nagy Francia Forradalom és Napóleon hatása Európára és Magyarországra
Feladat típusa: Történelem esszé
Hozzáadva: ma time_at 13:35
Összefoglaló:
Ismerd meg a Nagy Francia Forradalom és Napóleon európai és magyarországi hatásait, hogy mélyebb történelmi összefüggéseket érts középiskolai szinten.
A Nagy Francia Forradalom és Bonaparte Napóleon
Bevezetés
A francia forradalom tematikája, valamint Bonaparte Napóleon életműve és históriája minden magyar diák számára izgalmas és tanulságos korszakot jelent a világtörténelemben. Nem csupán azért, mert e forradalom megrengette az európai uralkodóházak szilárdnak hitt rendszerét, hanem mert új alapelveket, köztük a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget emelte a politikai közgondolkodás homlokterébe. Bonaparte Napóleon alakja pedig elválaszthatatlan a francia forradalom utóéletétől: abban a zavaros, forrongó közegben emelkedett ki, ahol Franciaország egyszerre kereste új arcát, s egyúttal Európa szerkezetét is alapjaiban változtatta meg.A társadalmi változások, melyek ebben az időszakban végbementek, nemcsak az ország, hanem a kontinens arculatára is mély nyomot hagytak. Magyar nézőpontból különösen érdekes, miként hatott mindez a Habsburg Birodalomra, a magyar rendiségre, s miképpen formálta a közép-európai gondolkodást, az államelméletet, és a társadalmi mobilitás lehetőségeit. Annak megértéséhez, milyen folyamatok vezettek az 1848-as magyar forradalomhoz és szabadságharchoz, elsőként a nagy francia forradalom tanulságait érdemes szemügyre venni.
A Nagy Francia Forradalom előzményei és kiváltó okai
A XVIII. század végi Franciaország az úgynevezett Ancien Régime keretei között működött, ahol három társadalmi rend – a nemesség, a papság, valamint a harmadik rend, azaz a polgárság és parasztság – között óriási különbségek uralkodtak. A felső két rend számos kiváltsággal bírt: adómentességet élveztek, fontos tisztségeket birtokoltak, miközben a népesség túlnyomó többségét kitevő harmadik rend viselte a társadalom pénzügyi terheit. A magyarországi rendi berendezkedés, ahol a nemesség hasonlóképpen meghatározó szerephez jutott, hasonló problémákat eredményezett, mint Franciaországban: gazdasági, társadalmi feszültségek és a reformok iránti igény.A francia királyi udvar költekező életmódja, az elhibázott gazdasági intézkedések, a tengerentúli háborúk – például az amerikai függetlenségi háborúban való részvétel – tovább súlyosbították az ország pénzügyi helyzetét. Ugyanekkor a paraszti rétegek számára a többszöri rossz termés, az éhínség, valamint a munkanélküliség elviselhetetlenné tette a mindennapokat. A társadalmi igazságtalanság mellett tehát súlyos gazdasági harapófogóba került az ország. XVI. Lajos reformpróbálkozásai, a Szerencsétlen kísérletek (például Turgot vagy Necker miniszterek reformtörekvései) csupán ideig-óráig enyhítették a bajokat, de a lényeges változást nem hozták el.
A korszakra jellemző volt a szellemi átalakulás is. A felvilágosodás eszméi – Rousseau, Montesquieu vagy Voltaire gondolatai – egyre szélesebb körben terjedtek, s azt a hagyományos, isteni eredetű uralkodásba vetett hitet rendítették meg, amely addig a társadalmi rend alapját képezte. E modern gondolkodók az egyén jogait, a törvény előtti egyenlőséget és a képviseleti rendszert hangsúlyozták – mindezt már jól ismerte a magyar reformkor értelmisége is.
A forradalom kibontakozása (1789–1792)
A forradalom első döntő lépése XVI. Lajos által a rendi gyűlés 1789-es összehívása volt, ami korábban közel kétszáz éve nem történt meg. E rendi gyűlés a három rend között hamar éles vitákhoz vezetett. A harmadik rend joggal érezte, hogy a jelenlegi rendszerben létszámukhoz mérten aránytalanul kevés szavazati jogot kapnak, ezért követelték a szavazás létszám szerinti átalakítását, majd rövid idő után a nemzetgyűlés megalakulását is kinyilvánították.Az úgynevezett "labdaházi eskü" – ahol a harmadik rend tagjai fogadalmat tettek, hogy nem oszlanak fel, míg új alkotmányt nem alkotnak – a magyar irodalomban gyakran egyfajta mitikus erőt kapott, mely a nemzeti összetartás példája lett. Eszterházy „A titkos napló” című művében például a politikai ébredés momentumaként idézi fel e jelenetet.
Az események drámai fordulópontja volt a Bastille ostroma, melyet 1789. július 14-én a nép a zsarnokság jelképének tartott börtönként elfoglalt. E nap máig a francia nemzeti identitás alapköve. Magyar történelmi párhuzamként megemlíthető 1848. március 15-e, amikor a Pilvax kávéházból indulva magyar ifjak is a szabadságért és új rendért küzdöttek.
A főváros fellángolása hamar vidékre is átterjedt, ahol a parasztság a helyi úri kiváltságok ellen fordult, s az „augusztus 4-i” rendeletekkel megszüntették a feudális előjogokat. A Nemzetgyűlés ekkor alkotta meg az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát, amely a polgári jogegyenlőség és szabadság alapdokumentuma lett – Magyarországon a 19. század közepén születik meg hasonló jelentőségű Törvénykezési Cikkek gyűjteménye.
Az új alkotmány monarchiát és képviseleti rendszert rögzített, ám a király folyamatos habozása, szökési kísérlete (Varennes) és külföldi uralkodóházak (Pillnitzi Nyilatkozat) fenyegetése komoly belső feszültségekhez vezetett. Az események radikalizálódtak: 1792-ben fegyveres felkelés tört ki, a királyt letartóztatták, és ezzel összeomlott a monarchikus rendszer. Megalapították a Konventet, majd kikiáltották a köztársaságot.
Napóleon Bonaparte felemelkedése és uralma
A forradalom káoszában kerül színre egy tehetséges korzikai tüzértiszt: Bonaparte Napóleon. Szerény polgári családból származott, de a forradalom által megnyíló társadalmi mobilitás révén rövid időn belül ugyanolyan magas posztokra emelkedhetett, mint egy francia arisztokrata – ilyen változás a magyar rendi társadalomban is csak később vált lehetségessé.Az 1790-es években Napóleon sorra aratta katonai sikereit az itáliai és egyiptomi hadjáratokban. E haditettek megbízható hátteret biztosítottak neki a politikai porondra lépéshez, mikor a Direktórium (az öt tagból álló kormányzat) tehetetlensége, korrupciója, folyamatos belső megosztottsága miatt rohamosan veszítette népszerűségét.
Az 1799. november 9-én végrehajtott államcsíny, azaz a Brumaire 18-i puccs döntő fordulat volt: Napóleon magához ragadta a hatalmat, s első konzullá választották. Politikája ekkortól egészen a császárrá koronázásáig (1804) elválaszthatatlan a francia államszervezet újjászervezésétől. A közigazgatás újító reformjainak (így a prefektúrák rendszere), a Code Civil, azaz a "Code Napoléon" bevezetésének hatását Magyarországon a polgári törvénykezés bevezetésével lehet csak érzékeltetni.
Kül- és belpolitikájában is meghatározó volt a központi állam erősítése. A vallási kérdések rendezése a pápával kötött megegyezéssel (Concordat), a közigazgatás modernizálása, az oktatás fejlesztése (Lycée-rendszer) mind a történelmi modernizáció forrásai. Katonai sikerei, az európai hadjáratok, a Harmadik Koalíció feletti győzelem (Austerlitz), vagy a poroszokat ért vereség (Jéna-Auerstedt), mind azt mutatták, hogy Franciaország új világhatalmi tényező lett. A kontinentális zárlat (blokád) ugyan globális hatásokat váltott ki, s komoly gondokat okozott a magyar illetve osztrák iparnak is, mégsem tudta totális vereségre kényszeríteni Angliát.
A forradalom és a napóleoni kor öröksége
A francia forradalom legmaradandóbb eredménye a modern nemzetállam megszületése volt: a jogegyenlőség elvének bevezetése, a tulajdonjog védelme, a társadalmi mobilitás megindulása. Az egyház és állam szétválasztása, a szekularizáció új viszonyokat teremtett – ami Magyarországon az 1848-as áprilisi törvényekben, majd később a polgári átalakulásban is visszaköszönt.A társadalmi szerkezet mélyen átalakult: a hajdani kiváltságok nagy része egy csapásra eltűnt, s helyükre a képességek és szorgalom szerinti érvényesülés lépett. A polgárság megerősödött, a nemesség sok szempontból elvesztette korábbi befolyását, a parasztság szabadabbá vált. Ezzel pedig olyan precedenst teremtettek, amely a XIX. század további forradalmainak (például a magyar 1848-as eseményeknek is) mintául szolgált.
Európa politikai arculata szintén gyökeresen átrendeződött. A Habsburg Birodalom, Poroszország, Oroszország ellenállása és az 1815-ös bécsi kongresszus célja az új rend, az erőegyensúly helyreállítása, és a forradalmi hullámok fékezése volt. Magyar szemszögből mindez azt jelentette, hogy az 1820-as, 1830-as években szerényebbé, óvatosabbá kellett tenni a reformtörekvéseket, de a szabadelvű és nemzeti eszmék nem tűntek el.
A francia forradalom eszméi – liberalizmus, nemzeti függetlenség, szocialista gondolatok – mélyen beépültek az európai és magyarországi politikai diskurzusba. Ahogy Eötvös József is hangsúlyozta műveiben, a forradalom nemcsak destruktív, hanem építő erő is lehet, amely fellazítja a régi szokások béklyóit.
Következtetések
Összefoglalva, a francia forradalom nem pusztán egy forradalmi aktus volt, hanem egy egész korszak: a társadalmi igazságosság, a szabadságvágy és a nemzeti önrendelkezés gondolatának gyűjtőlángja. Napóleon pályája egyrészt a forradalom sikerének, másrészt kudarcának is tükre: volt, amit továbbvitt (jobb közigazgatás, átlátható jogrend), s volt, amit elárult (a demokrácia, az egyéni szabadság teljessége). A magyar történelemben e korszak előképe lett az 1848-as átalakulásnak, s a későbbi polgári fejlődésnek.A forradalmi dinamika – amely a társadalmi feszültségek, politikai játszmák, eszmei keresés és radikalizálódás folyamatában bontakozott ki – korántsem egyedi, sok ponton párhuzamot mutat a magyar múlt eseményeivel is. Az örökség – bár ellentmondásokkal teli – ma is hat: elég csak napjainkban a polgári jogok, a társadalmi igazságosság iránti igényre vagy az európaiság kérdéseire gondolnunk.
Bővítési szempontok
A forráskritika, a különböző történészi álláspontok ütköztetése elengedhetetlen e korszak vizsgálatához. Franciaország és egyéb országok (például az angol, magyar, lengyel forradalom) összehasonlítása további izgalmas elemeket vet fel. Napóleon személyisége – hadvezéri zsenialitása, ugyanakkor egyre inkább autokratikus hajlamai – pszichológiai elemzésre is ösztönöz.A francia forradalom és napóleoni éra jelentősen befolyásolta az európai művészetet is – elég csak a magyar romantika alakjaira (Vörösmarty, Petőfi) gondolni, akik mind szenvedélyesen fordultak az eszmék felé. Az európai államok válasza, például a Szent Szövetség, a nemzetközi jog és diplomácia rendszerének átalakulása mind-mind hosszú távú hatásokat eredményeztek.
A nagy francia forradalom és Napóleon öröksége tehát élő örökség, amely nélkül a modern Európa és Magyarország sem lenne az, ami ma.
Értékelje:
Jelentkezzen be, hogy értékelhesse a munkát.
Bejelentkezés