A tárgyias intellektualizmus szerepe József Attila költészetében
Feladat típusa: Történelem esszé
Hozzáadva: ma time_at 7:34
Összefoglaló:
Fedezd fel a tárgyias intellektualizmus jelentőségét és eszközeit József Attila költészetében, hogy mélyebb megértést nyerj a magyar lírában.
Tárgyias intellektualizmus a magyar lírában – József Attila költészetében
I. Bevezetés
A magyar költészeti hagyomány bővelkedik formabontó, korszakalkotó törekvésekben, különösen a 20. század viharos, új értelmezési irányzatokat termő időszakában. E mozgalmas irodalmi miliőben jelent meg a tárgyias intellektualizmus irányzata, amely első pillantásra ridegnek, sőt személytelennek tűnhet, ám valójában a külvilág konkrét, kézzelfogható jelenségeinek, tárgyainak pontos leírása révén jut el mély, filozófiai jelentésekig. Az érzelmek néha a háttérben maradnak, de helyüket nem üresség, hanem gondolati töltet és szerkesztettség veszi át.József Attila mind a magyar líra egészében, mind az intellektuális objectivitás szempontjából kulcsfontosságú megújító. Költészete jól mutatja, miképpen lehet szoros kompozícióval, asszociatív képalkotással, valamint a városi és természeti tárgyak szinte tudományos pontosságú megfigyelésével a személyes sorsot s a közösségi tapasztalatot egyaránt megszólaltatni. Célom jelen dolgozatban körüljárni a tárgyias intellektualizmus jelentését és működését József Attila verseiben, kitérve eszköztárára, motívumvilágára s lírai hatásmechanizmusaira.
II. A tárgyias intellektualizmus fogalma és irodalmi előzményei
A tárgyias költői szemlélet magját az adja, hogy a költő nem csupán érzéseket, hanem konkrét, tapasztalható jelenségeket, tárgyakat és helyszíneket ábrázol. Míg a romantika vagy a századforduló szubjektív költészete a lélek mélyét kutatta, a tárgyias intellektualizmus inkább a külvilág felől közelítve keresi az emberre, a társadalomra, sőt a szenvedésre vonatkozó igazságokat. Az érzések sem hiányoznak, de sokszor ki nem mondva, rejtetten vannak jelen – a gondolat erejébe, a jól megkomponált képekbe csomagolva.A század első felében kibontakozó modern magyar líra számos forrásból merített. Balassi Mihály költészete, bár évszázadokkal korábbi, már magában hordozza a tárgybilincses, mégis elvont jelentésrétegek lehetőségét: rövid, sűrű metaforái, konkrét képei a 20. századi költők előtt is példaértékűek. Az avantgárd – Kassák Lajos vagy Barta Sándor révén – a világ leírását, a tények sűrűségét, a nyelvi szerkesztettséget emelte központi helyre. József Attila azonban túl is lép elődein: nem csupán színtiszta objektivitással vagy avantgárd játékossággal dolgozik, hanem a gondolat kifejezőerejét párosítja a tárgyias leírás pontosságával.
Az intellektualizmus a költészetben sokszor jelent racionális szerkesztést, a tudatos formai törekvések uralmát az ösztönösség felett. József Attila költészetében e kettősség – a tárgyi elemek és a gondolati mélység – harmonikusan fonódik egymásba. A vers nemcsak érzelem, hanem gondolati szerkezet, ahol minden szónak, mondatnak kiszámított jelentése, súlya van.
III. József Attila és a tárgyias intellektualizmus eszközei
József Attila lírája a magyar nyelv csodálatos rugalmasságát kihasználva képes egyszerre tárgyias részletességgel és filozófiai elemzéssel megragadni a valóságot. Az egyik legfontosabb eszköze a tudatos szerkesztettség: versei sokszor mozaikszerűen, asszociációs láncolatokban épülnek fel, amelyekben a konkrét képekből hamar eljutunk absztrakt gondolatokig.Metaforák és hasonlatok révén a költő többértelműséget teremt. Például a „Külvárosi éj” vagy az „Eszmélet” verseiben a külváros, a por, a fény, a csatorna mind-mind egyszerre fizikai tárgy és belső világkép; a külső és a belső összejátszik, jelentésük egymást gazdagítja. Ezt a tömörséget, háromszoros, egymásra rakódó metaforikus képeket ritkán lehet ilyen letisztult formában találni más magyar költőknél. Emellett gyakori, hogy szavakat, mondattöredékeket kötőszók nélkül kapcsol össze, ezzel dinamikus, néha szaggatott hatású ritmust hoz létre, hangsúlyozva a kifejező erőt.
A tudományos terminológia, a tárgyiasság játékos kombinálása is sajátja József Attilának. Egyszerű szavakba burkol elvont vagy társadalmi fogalmak, „gép”, „anyag”, „váltó”, „szikra” – mind hordoznak természettudományos jelentéstöbbletet, ami a háttérben meghúzódó intellektus jelenlétét mutatja. E mellé társul a játékosság: a rímes szókapcsolatok, szójátékok, a ritmus kiemelése gazdagabbá és sokrétűvé teszi a költői szöveget.
A pátosz, amely helyenként előtör verseiben, szintén szorosan összefonódik az értelmi rétegekkel: a néhol megrendítő, máshol ironikus hangnem is a gondolati szerkesztettség terén nyeri el jelentőségét.
IV. A tárgyias intellektualizmus megnyilvánulása József Attila kulcsverseiben
„Külvárosi éj” (1932) elemzése
Ez a vers remek példa arra, miként válhat a mindennapi tapasztalat – egy külvárosi éjszaka – költői látomássá. A konkretizált motívumok – a fények, a sötétség, a víz, a csönd – mind érzéki és gondolati síkokon mozognak. Az utcai lámpák, a víz tükröződése, a körülzáró sötétség egyszerre jeleníti meg az emberi elmagányosodást, a társadalmi feszültséget, és a világ kiismerhetetlenségét. A tárgyias leírások egyfajta látomásosságba fordulnak, ahol a külvárosi tárgyak mintha kinagyítva, idegenné válnának: „Nézem a lámpát, – kifolyik a fény, / elfolyik a világ vizein.”A vers társadalmi jelentésrétege sem elhanyagolható: megjelennek a munkások, rendőrök, elvtársak, akik egyfajta mindennapi hősökként vagy áldozatokként vonulnak fel. A forma – lassú, szinte zenei kibontakozás – a végső feloldásban éri el csúcspontját, ahol az egyéni élmény társadalmi és morális érvénnyel telítődik.
„A város peremén” (1933) elemzése
A „város pereme” – konkrét földrajzi és szociális hely – egyszerre szorítás, fenyegetettség és kitörési pont. A vers egyik központi motívuma a lerakódás: por, salak, füst, melyek nem csupán fizikai jelenlétükkel, hanem szimbolikusan is az életminőséget, a társadalmi lét kilátástalanságát jelképezik. József Attila intellektuális elbeszélői hangja a múlt, jelen és jövő összevetésében jelenik meg: „Itt összegyűlik mindaz, amitől / elfordult a múlt, mire rárothadt / a jelen, s min a jövő csámcsog már előre.”A technika, a gép képe – amely gyakran visszatér nála – szimbolikus jelentőséget kap, az emberrel való viszonyát boncolgatva. Az Internacionálé idézete a vers végén a történelmi változás reményét, a társadalmi átalakulás megidézését szolgálja. Stilisztikailag a sorozatos kérdő és felszólító mondatok mozgatják a verset, fokozzák a feszültséget.
Ilyen és más műveiben („Eszmélet”, „A Dunánál”) József Attila ugyanezt az eszköztárat – tárgyak, események konkrét, tömör leírása és filozófiai mélységű reflexiók – érvényesíti, akár a gyermekkori emlékek, akár a társadalmi sors felől közelít.
V. A tárgyias intellektualizmus jelentősége József Attila életművében és a magyar lírában
József Attila művészete új távlatokat nyitott a magyar lírában: a gondolatiság és szenvedélyes érzelem finom szövetét építette meg. A tárgyias intellektualizmus révén a vers nem pusztán a magánélet panaszának vagy örömének helye, hanem – tudatos szerkesztettségével – a társadalmi problémák színtere is lesz. Objektivitás és szubjektivitás végig feszülnek egymásnak: a költő néha kívülállóként szemléli önmagát és környezetét, máskor személyesen belevonódik a társadalmi folyamatokba.Ez a költői hozzáállás jelentős felelősséget is jelent. József Attila nem csak művészi céllal írta verseit, hanem morális, sőt társadalmi kötelességként, a közösséghez való viszony kifejezésére is használta a tárgyias intellektualizmust. Ezzel egyszerre hatott kortársaira – például Illyés Gyulára, Radnóti Miklósra vagy később Juhász Ferencre – és a jelenkor magyar lírájára, ahol az objektivitás és intellektualizmus újabb és újabb formákban visszhangzik.
VI. Összegzés
A tárgyias intellektualizmus a magyar költészet történetében – különösen József Attila költészetében – önálló, jelentős művészeti formává nőtte ki magát. József Attila nélkül aligha beszélhetnénk a líra 20. századi megújulásáról: gondolati sűrítése, érzéki képi világa, társadalmi érzékenysége mind-mind új utakra terelte a hazai költői nyelvet. Verseiben a konkrétumok tudatos alkalmazásával az egyszerű tárgyból, képből is világokat nyit meg: a magányos villanykörtéből léthelyzet, a külvárosi szélből társadalmi sors, a lépcsőház zajából univerzális tapasztalat születik.A tárgyias intellektualizmus tehát nem csupán stílusirányzat vagy költői fogás, hanem korszerű válasz a 20. század többszörösen megtört valóságára, a költészet társadalmi felelősségére. József Attila öröksége ezért ma is élő, gondolkodásra késztet, mondanivalója, eszköztára máig érvényes és inspiráló, akár a jelen magyar költői törekvések szempontjából is.
---
Ajánlások az önálló elemzéshez: Érdemes József Attila tárgyias-intellektuális verseit részleteiben is tanulmányozni (például: „Külvárosi éj”, „A város peremén”, „Eszmélet”, „A Dunánál”). Vizsgáljuk meg a képek szerkesztettségét, motívumrendszerét; kutassuk, miként kapcsolódik a formai megoldás a társadalmi-történelmi tartalomhoz! Ne feledjük azt sem, hogy a tárgyias intellektualizmus ma is aktuális: minden korban új jelentésrétegekkel gazdagodhat a magyar líra legmélyebb rétegeiben.
Értékelje:
Jelentkezzen be, hogy értékelhesse a munkát.
Bejelentkezés