Szophoklész Antigonéja: Alapos irodalmi elemzés középiskolásoknak

Ezt a munkát a tanárunk ellenőrizte: tegnap time_at 15:40

Feladat típusa: Történelem esszé

Hozzáadva: 16.02.2026 time_at 12:34

Szophoklész: Antigoné részletes elemzése

I. Bevezetés

Megtisztelő feladat annak vizsgálata, miként vet fel az Antigoné a maga korában is botrányosan bátor, mára pedig örökérvényű kérdéseket: meddig terjedhet a hatalom? Mi az erkölcsi kötelesség? Hol húzódik a határ törvény és lelkiismeret között? Az alábbi esszében részletesen áttekintem Szophoklész életét és újításait, a mű alapját képező mítoszt, a tragédia szerkezeti és tematikus sajátosságait, a főbb szereplők dilemmáit, és végül azt, hogy Antigoné miért marad örök érvényű példa a magyar – és egyetemes – műveltségben.

II. Szophoklész élete és színpadi újításai

Drámai újításai forradalmiak voltak. A korábbi két színész helyett ő vezette be a harmadik szereplőt, ami még összetettebb cselekményeket és mélyebb jellemábrázolást tett lehetővé. Jelentősen gazdagította a kórus szerepét, az addigi 12 fő helyett 15-öt alkalmazott, hogy a közösségi vélemény, a társadalmi viták hangja hangsúlyosabb legyen. Bevezette a látványosabb díszleteket és jelmezeket is, melyek még élőbbé tették a drámát. Több mint 120 művet írt, közülük hét maradt ránk teljes egészében. Ezek között az Antigoné kiemelkedő helyet foglal el, hiszen sajátosan ötvözi a thébai mondakör tragikus örökségét és az egyén társadalommal szembeni helytállását.

III. A thébai mondakör – mítoszi háttér

Oidipusz, Théba királya, akinek sorsa példátlanul tragikus. Gyermekkorában megprófétálják, hogy megöli apját, és anyjával, Iokasztéval házasodik. A szülők elhagyják, de nem tudják elkerülni a jóslat beteljesülését. Mikor Oidipusz, nem tudva származásáról, visszatér Théba királyává lesz, s feleségül veszi saját anyját. Négy gyermekük születik: Antigoné, Iszméné, Eteoklész és Polüneikész.

A családi átok itt nem ér véget. Oidipusz száműzetése után két fia, Eteoklész és Polüneikész megállapodnak a trón felváltva történő birtoklásában. Eteoklész nem teljesíti ígéretét, testvére Argoszból hív segítséget, s bár mindketten harcban esnek el, csak Eteoklész kaphat méltó temetést. Polüneikész testét Kreón, az új király, temetetlenül hagatja, hogy elrettentse a lázadókat – ezt az istenek törvényei szerint főbenjáró bűnnek számított. Ez a helyzet a tragédia kiindulópontja.

IV. A dráma szerkezete és konfliktusai

A cselekmény elején Kreón kihirdeti rendeletét: Polüneikész testét nem szabad eltemetni, aki megszegi ezt, halálra ítéltetik. Antigoné, nővére, Iszméné támogatását kérve, az isteneknek való engedelmességre hivatkozik, miközben Iszméné a törvénytől való félelmet hangoztatja. Antigoné azonban egyedül is kész cselekedni: a testvérszeretet és vallási kötelesség jegyében titokban eltemeti testvérét. A bűn kiderül, és Antigonét Kreón letartóztatja. Haimón, Kreón fia és Antigoné jegyese megpróbál közbenjárni, de apja hajlíthatatlan marad. A tragédia végén Antigoné öngyilkosságot követ el, Haimón is meghal, és végül Kreón felesége is öngyilkos lesz, Kreón magára marad.

A főbb konfliktusok világosan körvonalazódnak: törvény szemben erkölcs, államrend szemben családi kötelékek, emberi akarat szemben a sorssal. Kreón úgy véli, az állam egysége megkívánja a szigorú példát, míg Antigoné szerint az isteni törvények, a családi hűség minden földi szabálynál többet érnek.

V. Karakterelemzés

Kreón – A rend embere. Tekintélyelvű, merev uralkodó, aki úgy látja, az állam fennmaradása minden egyéni szempontot felülír. Tragédiája abban áll, hogy képtelen felismerni a törvény és emberség közötti határt, s csak akkor látja be tévedését, mikor már mindent elveszít.

Iszméné – Antigoné ellenpólusa. Félénk, a fennálló renddel megbékélni vágyó figura, akiben a mindennapi ember félelme és lelkiismerete tükröződik. Bár szereti testvérét, csak azután szánja rá magát a cselekvésre, amikor már túl késő.

Haimón – A közvetítő. Próbál apja és jegyese közt békét teremteni, ám végül a tragédia őt is elnyeli. Rajta keresztül Szophoklész a fiatal nemzedék ideáljait is szembeállítja a merev hatalmi logikával.

A mellékszereplők, különösen a Kórus és Teiresziász, fontos morális és sorsszerű iránytűként vannak jelen: ők figyelmeztetik Kreónt a túlkapásaira, és előre jelzik a tragikus végzetet.

VI. Tematikus mélységek és filozófiai kérdések

A végzet motívuma is meghatározó: a szereplők mintha előre elrendelt sorsuk rabjai volnának. Ugyanakkor Szophoklész szerint felelős döntéseket is hoznak, így Antigoné cselekedete egyszerre tragikus és hősi. Az „élet és halál, sors és akarás” párharcát jól mutatja, hogy minden szereplő végül saját, szabad választásának tragikus következményeivel szembesül.

A női szerep tematikája szintén hangsúlyos: Antigoné fellépése példátlan bátorságról árulkodik egy olyan korban, mikor a női hangot ritkán hallották meg. Ez a motívum a magyar irodalomban is visszhangzik, például Madách Imre Az ember tragédiája című művében Éva alakjában, vagy Szabó Magda Abigél című regényének karakterei között.

Az áldozathozatal, a családi kötelékek fontossága, az isteni és emberi törvények viszonya mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az Antigoné örök kérdéseket vessen fel: mi az igazi bátorság, mit jelent áldozatot vállalni másokért, hol húzódnak a felelősség határai?

VII. Az Antigoné jelentősége a magyar kultúrában

A mű minden egyes feldolgozása (Kossuth-díjas színésznők legendás alakításai, napjaink modern rendezései) újabb és újabb aspektusokat világítanak meg, hiszen az Antigoné örök kérdése: „Akkor is igazam van, ha elbukom?”

VIII. Összegzés

Aki többet szeretne megtudni, olvassa el például az Oidipusz királyt vagy az Élektrát, vagy keresse a magyar színházi adaptációkat. Gondolkodjunk együtt Antigonéval, hogy ne csak nézői, de résztvevői is lehessünk a sors alakításának.