Externália és gazdasági szabályozása közérthetően

Feladat típusa: Referátum

Hozzáadva: ma time_at 13:28

Az externália és annak gazdasági szabályozása

Az externália kérdése azért különösen fontos, mert a mindennapi élet számos területén jelen van. Érinti a környezetvédelmet, az egészségügyet, az oktatást, a közlekedést, sőt a települések élhetőségét is. Egy gyár füstje, egy forgalmas út zajterhelése, a passzív dohányzás vagy éppen egy jól működő iskolarendszer társadalmi előnye mind ide sorolható. Ha ezeket a hatásokat figyelmen kívül hagyjuk, akkor a piaci döntések könnyen eltávolodnak attól, ami a közösség egésze számára kedvező lenne. Éppen ezért az externáliák a piac egyik legjelentősebb hibaforrásának tekinthetők, és indokolják az állam, illetve más közintézmények szerepvállalását.

Az externália lényegét úgy lehet a legjobban megragadni, hogy egy gazdasági szereplő tevékenysége költséget vagy hasznot okoz másoknak anélkül, hogy ezért közvetlenül fizetne, vagy ellenszolgáltatást kapna. A hatás tehát „kívül marad” a piaci elszámoláson. Nem arról van szó, hogy valaki tudatosan szerződést köt másokkal, hanem arról, hogy a döntésének van egy olyan mellékhatása, amely a tranzakcióban részt nem vevő személyeket is érinti. Ez a mellékhatás lehet káros, de lehet kedvező is.

Jó példa a negatív externáliára az ipari szennyezés. Ha egy üzem termelése közben szennyezi a levegőt vagy a közeli vízfolyást, akkor a vállalat saját könyvelésében elsősorban a munkabér, az energia, a nyersanyag és a szállítás költségei jelennek meg. A környék lakóinak egészségromlása, az épületek gyorsabb amortizációja vagy a természeti környezet károsodása viszont sokszor nem. Emiatt a termék olcsóbbnak látszik, mint amennyibe valójában, társadalmi szempontból kerül. Pozitív externáliára ezzel szemben jó példa a védőoltás vagy az oktatás. Aki beoltatja magát, nemcsak a saját egészségét védi, hanem csökkenti a fertőzések terjedésének esélyét is. Aki tanul, nemcsak saját későbbi jövedelmét növelheti, hanem hozzájárulhat egy termelékenyebb, tudatosabb társadalomhoz is.

A közgazdaságtan hagyományosan megkülönböztet pozitív és negatív externáliákat. Pozitív externáliáról akkor beszélünk, ha egy tevékenység mások számára is előnyt teremt. Ilyenkor a társadalmi haszon nagyobb, mint amit maga a döntéshozó érzékel. Az oktatás tipikusan ilyen terület. Magyarországon sem véletlen, hogy az állam jelentős szerepet vállal a közoktatás és a felsőoktatás finanszírozásában. Egy jól képzett ember nemcsak saját életét tudja könnyebben alakítani, hanem a gazdaság egészének versenyképességét is javíthatja. Hasonló a helyzet a kutatás-fejlesztéssel. Egy új műszaki megoldás vagy gyógyszeripari innováció gyakran nem marad meg annál a vállalatnál, amely kidolgozta, mert idővel más szereplők is átveszik, továbbfejlesztik, alkalmazzák. A társadalmi nyereség tehát meghaladja a közvetlen piaci nyereséget.

Pozitív külső hatásnak tekinthető a gondozott lakókörnyezet is. Ha valaki rendben tartja a háza előtti területet, fákat ültet, virágosít, azzal nemcsak magának okoz örömet. A környék összképe javul, kellemesebb lesz ott lakni, gyakran még az ingatlanok értéke is emelkedik. Ugyanígy a közparkok, játszóterek, kerékpárutak fejlesztése sem csupán azoknak hasznos, akik közvetlenül használják őket, hanem a teljes települési közösségnek.

Negatív externália esetén ezzel szemben a tevékenység másoknak kárt okoz. A klasszikus példák közé tartozik a környezetszennyezés, a zaj, a forgalmi torlódás vagy a passzív dohányzás. Budapesten a közlekedési dugók jól szemléltetik ezt a problémát. Amikor valaki autóval indul el a belvárosba, saját döntését kényelmi, időbeli vagy munkaszervezési szempontok alapján hozza meg. Ugyanakkor minden egyes plusz autó növeli a torlódást, rontja a levegő minőségét, zajt kelt, és mások számára is időveszteséget okoz. Ezek a költségek részben olyan embereket terhelnek, akik nem választották ezt a helyzetet. Hasonlóan negatív külső hatás figyelhető meg a mezőgazdaságban, amikor a túlzott műtrágya- vagy vegyszerhasználat károsítja a talajvizet és a közeli vízbázisokat.

Léteznek vegyes hatások is, amikor egy gazdasági tevékenység egyszerre jár előnyökkel és hátrányokkal. Egy nagy infrastrukturális beruházás, például egy autópálya vagy ipari fejlesztés, javíthatja a közlekedést, munkahelyeket teremthet, fellendítheti a térség gazdaságát. Ugyanakkor növelheti a zajterhelést, területet vonhat el a természettől, és fokozhatja a környezet terhelését. Az ilyen esetek különösen nehezek gazdaságpolitikai szempontból, mert a döntéshozónak mérlegelnie kell az előnyöket és a költségeket is.

Az externáliák csoportosíthatók aszerint is, hogy termelési vagy fogyasztási tevékenységből erednek-e. Termelői externáliáról akkor beszélünk, ha a termelés mellékhatása érinti mások helyzetét. Ilyen lehet egy üzem kibocsátása vagy a mezőgazdasági vegyszerek környezetre gyakorolt hatása. Fogyasztói externália pedig akkor keletkezik, amikor a fogyasztás következménye másokra is kiterjed. Az autóhasználat, a dohányzás vagy a hangos zene egy lakóövezetben tipikus példák erre. A magyar mindennapokból nézve ez egyáltalán nem elvont fogalom: elég csak arra gondolni, mennyire más egy csendes kertvárosi utca és egy éjszakai szórakozóhelyekkel terhelt belső kerület életminősége.

A piac azért nem tudja önmagában jól kezelni ezeket a helyzeteket, mert az egyéni döntések és a társadalmi érdek eltérnek egymástól. A termelő vagy fogyasztó többnyire a saját költségeit és hasznait veszi figyelembe. Ez önmagában racionális magatartás. Csakhogy a társadalom szempontjából az is számít, hogy másokra milyen következményei vannak az adott döntésnek. Ha egy cég nem fizet a szennyezésért, akkor többet fog termelni annál, mint ami társadalmilag indokolt lenne. Ha egy család csak a közvetlen magánhasznot látja az oktatásban, könnyen előfordulhat, hogy kevesebbet költ taníttatásra, mint amennyi a társadalomnak hosszú távon hasznos volna.

Ezt a különbséget a közgazdaságtan a társadalmi határköltség és a társadalmi határhaszon fogalmával írja le. A társadalmi határköltség egy plusz egység termelésének teljes társadalmi költségét jelenti. Ebbe nemcsak a vállalat saját ráfordításai tartoznak bele, hanem a külső károk is. Ha például egy további tonna termék előállítása miatt nő a levegő szennyezettsége és ezzel az egészségügyi kockázat, akkor ez a többletkár is része a társadalmi költségnek. Negatív externália esetén tehát a társadalmi határköltség magasabb, mint a magánköltség.

A társadalmi határhaszon ezzel szemben azt mutatja meg, mekkora a teljes társadalmi előnye egy plusz egység fogyasztásának vagy termelésének. Pozitív externália esetén ez meghaladja azt a hasznot, amelyet közvetlenül az egyén vagy a vállalat érzékel. Az oltásoknál, a megelőző szűréseknél vagy az oktatásnál pontosan ez történik. Egy tanultabb, egészségesebb lakosság előnyei széles körben jelentkeznek: a munkaerőpiacon, a közösségi együttélésben, sőt még a közkiadások alakulásában is.

Ha a piaci árak nem tükrözik ezeket a társadalmi határértékeket, akkor a piac nem optimális mennyiséget állít elő. Negatív externália esetén túl sok lesz a káros tevékenység, pozitív externália esetén pedig túl kevés a hasznosból. Innen már könnyen belátható, hogy az externáliák nem pusztán elméleti problémát jelentenek, hanem jóléti veszteséghez vezetnek. A társadalom egésze rosszabbul járhat: romolhat az egészségügyi állapot, szennyezettebbé válhat a környezet, vagy éppen elmaradhatnak olyan beruházások, amelyek hosszú távon növelnék a közös jólétet.

Magyarországon ez különösen érzékeny kérdés. A városi levegőszennyezés, főként a fűtési szezonban és a nagy forgalmú csomópontok környezetében, jelentős társadalmi költségekkel jár. A zajterhelés forgalmas utak, vasúti csomópontok vagy repülőtér környékén ugyancsak rontja az életminőséget. A mezőgazdasági termelés egyes formái hatással lehetnek a felszíni és felszín alatti vizek állapotára. Ugyanakkor vannak erős pozitív externáliák is: a megújuló energiaforrások használata, az épületek energiahatékonysági korszerűsítése, a közösségi közlekedés fejlesztése vagy a digitalizált oktatási beruházások mind túlmutatnak az egyéni hasznon.

Az externáliák kezelésének alapelve az internalizálás, vagyis a külső hatások „belsővé tétele”. Ez azt jelenti, hogy a döntéshozót valamilyen módon rá kell venni arra, hogy számoljon azokkal a költségekkel és hasznokkal is, amelyeket eredetileg másokra hárított volna. A cél nem az, hogy minden gazdasági tevékenységet korlátozzunk, hanem az, hogy a magánérdek és a közérdek közelebb kerüljön egymáshoz. Ami káros, annak valamilyen terhet kell viselnie; ami hasznos, azt indokolt ösztönözni.

Az állam egyik legfontosabb eszköze az adóztatás. A környezetterhelési jellegű adók, kibocsátási díjak vagy például a talajterhelési díj mögött az a gondolat áll, hogy a szennyező fizessen. Ha a szennyezés költsége megjelenik a vállalat vagy a fogyasztó döntésében, akkor kisebb lesz a késztetés a túlzott károkozásra. Egy jól megállapított adó javíthatja az erőforrások elosztását, ösztönözheti a tisztább technológiák alkalmazását. Ugyanakkor ennek vannak korlátai is. Nehéz pontosan felmérni a társadalmi kárt, és ha az adó túl magas vagy túl alacsony, akkor igazságtalan, illetve hatástalan lehet.

A pozitív externáliák esetében a támogatások játszanak nagy szerepet. Magyarországon az energiahatékonysági pályázatok, a napelemekhez kapcsolódó ösztönzők, egyes egészségmegőrző programok vagy az oktatási támogatási formák mind azt a célt szolgálhatják, hogy a társadalmilag hasznos tevékenységekből több valósuljon meg. A támogatás előnye, hogy képes áthidalni azt a különbséget, amely a magánhaszon és a társadalmi haszon között fennáll. Viszont itt is fennáll a veszélye a rossz célzásnak. Ha egy támogatás nem oda jut, ahol valóban a legnagyobb a közösségi haszna, akkor könnyen pazarláshoz vezethet.

Fontos szabályozási forma az adminisztratív beavatkozás is. Vannak helyzetek, amikor nem elegendő pusztán árjellegű ösztönzőket alkalmazni, hanem konkrét előírásokra van szükség. Ilyenek a kibocsátási határértékek, a zajvédelmi szabályok, a környezetvédelmi engedélyezési eljárások vagy az egészségügyben a kötelező oltások rendszere. Ezek előnye, hogy gyorsan és egyértelműen érvényesíthetők. Hátrányuk, hogy kevésbé rugalmasak, és nem minden esetben veszik figyelembe az egyes szereplők eltérő alkalmazkodási lehetőségeit.

A törvényi szabályozás ennél szélesebb keretet ad. A hulladékgazdálkodási előírások, természetvédelmi rendelkezések, levegőtisztaság-védelmi szabályok hosszabb távon viselkedési normákat alakítanak ki. Nem véletlen, hogy a modern államokban a környezetjog egyre jelentősebb területté vált. Egy társadalom értékrendjét is tükrözi, hogy mit enged meg a gazdasági szereplőknek, és mit tekint elfogadhatatlan károkozásnak.

Nem szabad lebecsülni a szemléletformálás és a nevelés szerepét sem. Az iskolai környezeti nevelés, a szelektív hulladékgyűjtés népszerűsítése, az energiatakarékosságra ösztönző kampányok vagy az egészséges életmóddal kapcsolatos programok lassabban hatnak, mint egy adó vagy tiltás, de gyakran tartósabb eredményt hoznak. Ha az emberek belátják, hogy döntéseik másokra is kihatnak, akkor kevesebb kényszerre lehet szükség. Ez a magyar oktatási rendszerben is fontos feladat lenne: nemcsak ismereteket, hanem felelős állampolgári gondolkodást is kell közvetíteni.

Léteznek önkéntes megállapodások is az állam, az önkormányzatok, a vállalatok és civil szervezetek között. Egy cég vállalhatja kibocsátásának csökkentését, egy iskola csatlakozhat zöld programokhoz, egy település helyi közlekedési vagy hulladékcsökkentési célokat tűzhet ki. Ezek az együttműködések akkor lehetnek eredményesek, ha nem pusztán formális vállalások, hanem valódi ellenőrzés és társadalmi nyomás is kapcsolódik hozzájuk.

Az állami beavatkozással kapcsolatban természetesen ellenérvek is megfogalmazhatók. Túlzott szabályozás esetén nőhet az adminisztráció, emelkedhetnek a vállalati költségek, drágulhatnak a termékek, és romolhat a versenyképesség. Bizonyos adók politikailag népszerűtlenek lehetnek, mert a lakosság közvetlenül árnövekedésként érzékeli őket. Ezért a jó gazdaságpolitika nem lehet sem dogmatikusan beavatkozáspárti, sem teljesen laissez-faire szemléletű. Arányos, igazságos, ellenőrizhető és társadalmilag elfogadható megoldásokra van szükség. Az sem mindegy, hogy a szabályozás terheit kik viselik: például egy környezetvédelmi célú adó a kisebb jövedelmű háztartásokat jobban sújthatja, ha nincs mellette kompenzáció.

Összességében az externália azt mutatja meg, hogy a piaci ár nem mindig mondja el a teljes igazságot. Egy termék vagy szolgáltatás lehet olcsó a boltban, miközben nagy terhet ró a környezetre vagy a közegészségügyre. Más esetben pedig valami drágának tűnhet egyéni szinten, holott társadalmi haszna miatt valójában érdemes lenne szélesebb körben támogatni. Ezért az externáliák kezelése nem a piac tagadását jelenti, hanem annak kiegészítését. A cél az, hogy a magánérdek ne szakadjon el a közjótól.

Különösen Magyarországon fontos ez a kérdés, ahol a környezetvédelem, az egészségügy és az oktatás terén is komoly társadalmi nyereséget lehetne elérni jól megtervezett szabályozással. A fenntartható fejlődés, az élhető városok, a tisztább környezet és a versenyképesebb tudásalapú gazdaság nem valósítható meg úgy, hogy közben figyelmen kívül hagyjuk a gazdasági döntések rejtett mellékhatásait. Az externália tehát valóban a piac egyik fontos korlátja, szabályozása pedig azért szükséges, mert csak így hozhatók közelebb az egyéni döntések társadalmi következményei a közösség egészének érdekéhez.