Descartes öröksége: veleszületett ideák, elme–test probléma és szubsztanciavita
Feladat típusa: Referátum
Hozzáadva: ma time_at 16:52
Összefoglaló:
Fedezd fel Descartes veleszületett ideáinak, az elme–test problémának és a szubsztanciavita filozófiai kérdéseit közérthetően és részletesen.
A Descartes által hátrahagyott problémák
I. Bevezetés
René Descartes, vagy ahogyan magyarul legismertebb: Descartes René, a 17. századi filozófia egyik megkerülhetetlen alakja. Szellemi forradalma – amelyet a „módszeres kétkedés” és a racionális gondolkodás központi szerepe jellemez – döntő módon befolyásolta az európai filozófiai hagyományt. Descartes nem csupán új válaszokat adott korának kérdéseire, de olyan problémáknak is hangot adott, amelyek máig kihívást jelentenek mind a filozófusok, mind a tudósok számára. Elméletei és módszertana abból az igényből fakadtak, hogy biztos, kétséget kizáró tudásra tegyen szert, azonban próbálkozásai során – akarva-akaratlanul – hosszú távra meghatározta és megosztotta a filozófia útját.Esszém célja, hogy három központi, Descartes neve által fémjelzett filozófiai problémát mutassak be és elemezzek: az innát (veleszületett) ideák dilemmáját, a pszichofizikai problémát, valamint a szubsztancia fogalmával kapcsolatos vitákat. Ezek a kérdések nemcsak Descartes filozófiájának gerincét adják, de a magyar gondolkodók – például Apáczai Csere János vagy Babits Mihály – műveiben közvetlenül vagy közvetve is megjelennek, sőt, mindmáig élénk vitákat szítanak a filozófiaórákon, szemináriumokon. Az alábbiakban e problémák jelentőségét, lehetséges megoldásait, illetve máig ható következményeit fejtem ki.
---
II. Az innát ideák problémája
1. Az innát ideák fogalma és Descartes érvelése
Az „innát idea” fogalma a filozófiában azokat a gondolatokat, képzeteket jelöli, amelyek már születésünkkor vagy tudatunk legkorábbi pillanatában jelen vannak – tapasztalattól függetlenül. Descartes szerint például a matematika első tételei (mint az 1+1=2), vagy a végtelenség és Isten fogalmának legalapvetőbb mozzanatai nem származhatnak pusztán külső tapasztalatainkból. E gondolatmenet talán a legismertebb formájában a „cogito, ergo sum” (gondolkodom, tehát vagyok) formulában fejeződik ki, amelynek igazságát semmiféle külső tapasztalat nem igazolja, mégis elvitathatatlan.E tétel szerint az ember bizonyos alapeszmékkel születik, amelyek ugyan kibontakozhatnak a nevelés vagy tapasztalat hatására, de mélyebb gyökereik nem az érzékelésben, hanem az emberi gondolkodás természetében keresendők.
2. Az empirizmus kihívása
Az angol filozófiai hagyományban (amelynek hazai megfelelője az angol iskolák történelmi befolyása nyomán a magyar oktatásban is visszaköszönt, gondoljunk Csengery Antal kézikönyveire) John Locke az „üres lap” (tabula rasa) hasonlatát hirdette, mely szerint minden tudás a tapasztalatból ered. Locke tagadta az innát ideák létének szükségességét: szerinte a gyermek agya „tiszta papír”, amelyre mindent csak tapasztalatai írhatnak rá. Ez a vita nem pusztán elméleti, hiszen a magyar iskolarendszer is gyakran szembeállította a „megtanított” és a „velünk született” tudást, különösen a reformáció és felvilágosodás kori vitákban.3. Az innát/tapasztalati tudás vita jelentősége
A Descartes és Locke közti elméleti szembenállásból kiindulva alakult ki a racionalista–empirista filozófiai irányzatok dualitása, amely Magyarországon a 19. századi bölcselők – például Erdélyi János vagy Lugossy József – munkájában is fel-felbukkan. A racionalista gondolkodás hívei szerint az igazságok egy része független a tapasztalattól, míg az empiristák abban hittek, hogy a valóság minden ismerete érzéki úton szerezhető.E vita hatása még Kanti Immanuel gondolkodására is kiterjedt, aki a „kategorikus imperatívusz” megalkotásakor törekedett a két oldal szintézisére: szerinte vannak olyan strukturáló kategóriáink (mint tér és idő), amelyek szükségesek minden tapasztalat számára, de nem származhatnak pusztán tapasztalatból.
4. Modern visszhang és gyakorlati jelentőség
Az innát ideák kérdése a mai kognitív tudományban, például a Chomsky-féle nyelvtudományban is visszatér: az egyetemes nyelvtan (univerzális grammatikai struktúra) lehetősége szinte egy az egyben Descartes gondolatait visszhangozza. A hazai pedagógiai vitákban – melyek során például arról folyik a vita, hogy lehet-e matematikát pusztán gyakorlati módszerekkel, előzetes „készségek” nélkül tanítani – szintén jelen van a probléma: mikor kezdődik az ismeret, és honnan ered a megértés?---
III. A pszichofizikai probléma Descartes filozófiájában
1. Az elme és test rejtélye
Az emberi létezés egyik legmélyebb, mindennapi tapasztalata is, hogy a test és a tudat között – úgy tűnik – szoros kapcsolat áll fenn. Descartes filozófiájában ez a „pszichofizikai probléma”: miképp viszonyul a gondolkodó elme (res cogitans) a kiterjedt testhez (res extensa)? Mivel világa két, lényegileg eltérő „szubsztanciára” oszlik, élesen felmerül a kérdés, hogyan válhat egy gondolat (például az elhatározás, hogy felemelem a kezem) anyagi mozgássá.2. Descartes dualizmusa és magyar hatások
Descartes dualizmusa a magyar filozófiai hagyományban is visszhangot talált. Gondolhatunk Bartók Béla zenéjére (egyfajta „testi” és „szellemi” motivációk keveredése), vagy Babits Mihály „Az európai irodalom története” című művében felvetett emberképére, ahol az elme és a test viszonya visszatérő kérdés.3. A tobozmirigy és a kommunikáció problémája
Descartes a kapcsolatot az agy mintegy „központi hídjára”, a tobozmirigyre helyezte, amelyben úgy vélte, a lélek és a test „találkozik”. Ez a felvetés ma már inkább kuriózumnak tűnik, de érdemes kiemelni, hogy a Descartes életében és a magyar orvostudomány első jelentős korszakában (például Weszprémi István munkásságában) valóban ez a kérdés vezette a kutatásokat: létezik-e testi helye a léleknek?4. Mai tudományos irányok és filozófiai dilemmák
A pszichofizikai probléma máig él: a 21. századi neurológia és pszichológia – a magyar tudományos életben is, lásd Pléh Csaba vagy Feldmár András előadásait – új, interdiszciplináris válaszokat keresnek a test és tudat viszonyrendszerére. Mindez alapkérdés maradt az orvosi, pedagógiai és pszichológiai képzésekben. Vajon a gondolat, a döntés pusztán kémiai folyamat? Vagy a tudat valóban önálló, nem-anyagi jelenség?---
IV. A szubsztancia-probléma és metafizikai következményei
1. A szubsztancia hagyományos és descartes-i értelmezése
A „szubsztancia” fogalma, amellyel Descartes dolgozott, már Arisztotelész óta jelen van a filozófiában: azt a „valamit” jelöli, ami a dolgok lényegét, identitását hordozza. Az arisztotelészi gondolatok Bessenyei György és más magyar felvilágosultak filozófiai műveiben is megjelennek, mint a létezők állandóságának zálogai.2. Kétféle szubsztancia: anyagi és szellemi
Descartes filozófiája szerint két alapvetően eltérő szubsztancia létezik: az anyagi (kiterjedt) és a gondolkodó (szellemi). Ez a kettősség azonban szinte azonnal logikai problémákat vet fel: hogyan létezhet két teljesen független, de mégis kölcsönható „világ”? Mit jelent az, hogy egy dolog „létezik”, illetve egy ember „önmaga marad”, ha egyszerre többféle szubsztanciális alapja lehet?3. A szubsztancia fogalom válsága és kritikája
Később David Hume – akinek hatása a magyar filozófiai lexikonokban is érezhető – erősen bírálta a szubsztancia-fogalmat: szerinte soha nem tapasztaljuk meg magát a „lényeget”, csak a tulajdonságokat, ezért a „szubsztancia” csupán elméleti fogalom. Kant szerint a szubsztancia nem magából a világból, hanem az emberi gondolkodás strukturáló képességéből ered.4. Modern fejlemények és aktualitás
A kortárs filozófiában – például az analitikus ontológia vagy fenomenológia képviselői körében – már többször újraértelmezték a szubsztancia, az identitás és a létezés kérdését. A mesterséges intelligencia mai kutatói, akiket a magyar szakirodalomban Bodó Barna vagy Vámos Tibor is említenek, gyakran teszik fel a kérdést: mi az, ami egy gépet „öntudatossá” tehet? Itt is visszaköszön a szubsztancia-probléma aktualitása: mit jelent, hogy valaki vagy valami önálló létet hordoz?---
V. Összegzés
Az innát ideák, a pszichofizikai és a szubsztancia-probléma mind-mind Descartes örökségének alapkövei, ugyanakkor máig megoldatlan, eleven kérdések. Általuk jött létre a racionalizmus–empirizmus ellentéte, amely mai napig meghatározza a filozófiai, tudományos gondolkodást – a magyar közoktatásban, például a heti filozófiaórákon is gyakran e problémák köré szerveződnek a viták.Descartes hatása kettős: egyrészt elültette a termékeny kétkedés magvait, amelyek ma is katalizálják a szaktudományok fejlődését; másrészt viszont logikai csapdákat és nehezen megoldható dilemmákat is maga után hagyott. Az innát ideák talán sosem lesznek empirikusan igazolhatók, a lélek-test viszonya örök rejtély, a szubsztancia fogalma pedig minden egyes filozófiai generáció számára újradefiniálandó.
A Descartes által hátrahagyott problémák magyar kontextusban is elevenek: gondolatai beépültek mind a humán, mind a természettudományos tananyagba, hatottak a reformkori gondolkodókra, befolyásolják a jelenlegi filozófiai műhelyeket. Legyen szó a tudatfilozófia kérdéseiről vagy a természettudományos világkép alapjairól, Descartes dilemmái nélkül lehetetlen lenne eligazodni.
Végső soron Descartes öröksége kettős arcú: egyrészt az újkori filozófia megalapítója, másrészt az örök problémák elvetője. Kérdései arra tanítanak, hogy a tudás útja mindig a kételyből és a keresésből fakad.
---
Értékelje:
Jelentkezzen be, hogy értékelhesse a munkát.
Bejelentkezés