Angol névelők használata: a/an, the és a névelő hiánya

Feladat típusa: Fogalmazás

Hozzáadva: ma time_at 13:19

A/an, the és a névelő hiánya az angolban

A magyar tanulók számára a téma különösen fontos. Igaz, a magyarban is beszélünk határozott és határozatlan névelőről, mégsem ugyanaz a rendszer működik, mint az angolban. Az angol sokkal következetesebben és több helyzetben jelöli névelővel, hogy valami új információ-e, ismert-e, egyedi-e, vagy inkább általános értelemben szerepel. Ezért nem véletlen, hogy az iskolai dolgozatokban, az érettségin, de még a nyelvvizsgák írásbeli és szóbeli részén is gyakran előjön ez a kérdés. A névelőhasználat tehát nem pusztán aprólékos nyelvtan: a gondolatok pontos közlésének eszköze.

A névelők szerepe az angol mondatban

Ha például azt mondom: *I saw a teacher in the corridor*, akkor egy tanárról beszélek, de a hallgató még nem tudja, kiről van szó. A tanár itt új szereplő. Ha utána így folytatom: *The teacher was carrying a lot of books*, akkor már ugyanarra a tanárra utalok vissza, akit az előző mondatban bevezettem. Ha viszont azt mondom: *Teachers work very hard*, akkor nem egyetlen tanárról beszélek, hanem általánosságban a tanárokról mint csoportról. Ez utóbbi esetben nincs névelő.

Ez a rendszer tulajdonképpen azt mutatja meg, hogyan kezeli a beszélő az információt. Ismert vagy ismeretlen? Konkrét vagy általános? Egyetlen példányról van szó, vagy egy egész kategóriáról? Ha ezt a logikát a tanuló megérti, a névelők kevésbé tűnnek kaotikus szabályhalmaznak.

A határozatlan névelő: a / an

Például: *I bought a book yesterday.* Ez annyit jelent, hogy vettem egy könyvet, de a hallgató még nem tudja, melyiket. Ha később így folytatom: *The book is about history*, akkor már határozott névelőt használok, mert a könyv az előző mondatból ismertté vált.

Az *a* és az *an* közötti választás egyik legismertebb szabálya, hogy nem az íráskép, hanem a kiejtés számít. Mássalhangzó hang előtt *a*, magánhangzó hang előtt *an* áll. Ezért helyes: *a book*, *a car*, de *an apple*, *an idea*. A magyar tanulókat gyakran megtéveszti, hogy az írott szó kezdőbetűjére figyelnek. Emiatt különösen fontosak az olyan esetek, mint *a university*, ahol a szó elején valójában „j” hang hallatszik, illetve *an hour*, ahol a *h* néma. Az ilyen példák azt tanítják meg, hogy az angol helyes névelőhasználat összefügg a helyes kiejtéssel is.

A határozatlan névelő egyik legfontosabb funkciója az új információ bevezetése. A szövegalkotásban ennek nagy szerepe van. Egy elbeszélés vagy fogalmazás elején gyakran így indul egy mondat: *There was a boy in the garden* vagy *I met a woman at the station*. Ilyenkor a szereplő először jelenik meg. Később már *the boy* vagy *the woman* lesz belőle. Ez nem csupán szabály, hanem a szövegkohézió egyik alapja.

Van azonban egy másik fontos használat is: amikor a határozatlan névelő egy egész kategória tipikus tagját jelöli. Például: *A good teacher listens to students.* Itt nem egyetlen konkrét tanárról van szó, hanem arról, milyen általában a jó tanár. Ugyanez figyelhető meg olyan mondatokban is, mint *A laptop is useful for studying.* Az egyes számú főnév ebben az esetben általános érvényű megállapítás hordozója.

Bizonyos nyelvi helyzetekben a határozatlan névelő szinte kötelező. Ilyen a foglalkozás: *She is a doctor*, *He is a student*. Ugyanez igaz gyakran az identitásra, nemzetiségre: *He is a Hungarian*. A magyar diák itt hajlamos néha elhagyni a névelőt, pedig angolul természetellenes lenne azt mondani, hogy *She is doctor*. Szintén gyakori a névelő mérték, időegység, sebesség, ár esetén: *twice a week*, *three times a day*, *80 kilometres an hour*. Ezek a szerkezetek már félig rögzültnek tekinthetők.

Sok kifejezést egyben érdemes megtanulni: *a few*, *a little*, *a lot of*, *a dozen*, *a million*. Itt a névelő külön elem ugyan, de a szókapcsolat jelentése együtt rögzült. Nyelvtanuláskor az ilyen fordulatok azért hasznosak, mert természetes nyelvi mintákat adnak.

Fontos látni a korlátokat is. A határozatlan névelő nem állhat többes számú főnév előtt: nem mondhatjuk, hogy *a books*. Ugyanígy nem használjuk általános értelemben megszámlálhatatlan főnevekkel: például *water*, *money*, *information* előtt más megoldásokra van szükség. Ez gyakorlati szempontból azért lényeges, mert a tanulónak minden esetben először azt kell eldöntenie: megszámlálható-e a főnév.

A határozott névelő: the

A legegyszerűbb eset a visszautalás. *I bought a jacket yesterday. The jacket was expensive.* Az első mondat bevezet valamit, a második már pontosan ugyanarra utal. Ez a szabály a fogalmazásokban különösen fontos, mert segít a mondatok összekapcsolásában. Aki ezt tudatosan alkalmazza, összefüggőbb szöveget ír.

A határozott névelő másik fontos területe az egyedi dolgok világa. Ilyen például: *the sun*, *the sky*, *the Moon*. Ezeket a fogalmakat nem kell külön azonosítani, mert a közös tudás részét képezik. Ugyanez a gondolkodásmód áll mögötte, amikor azt mondjuk: *Open the door*, ha a helyzetből egyértelmű, melyik ajtóról beszélünk.

Külön figyelmet érdemelnek a földrajzi nevek. Magyar diákok sokszor itt bizonytalanodnak el, mert úgy érzik, hogy a névelő használata esetleges. Valójában vannak jól megfigyelhető minták. Folyók, tengerek, óceánok, hegységek, szigetcsoportok előtt rendszerint *the* áll: *the Danube*, *the Tisza* angol neveként *the Tisza River* típusú szerkezetben, *the Alps*, *the Mediterranean*. Több szóból álló országnevek esetében szintén gyakori a határozott névelő: *the United Kingdom*, *the United States*. Ezzel szemben a legtöbb egyszerű ország- és városnév névelő nélkül áll.

A *the* használható akkor is, amikor egy egész csoportot vagy társadalmi réteget jelölünk: *the rich*, *the poor*, *the police*. Ilyenkor a névelő nem csupán egy konkrét ismert dolgot jelöl, hanem grammatikai szerepe van abban, hogy az adott melléknév vagy főnév csoportnévvé válik.

Érdekes és a tanulók számára kissé szokatlan szabály, hogy hangszerek előtt gyakran *the* áll: *play the piano*, *play the violin*. Itt nem egy konkrét zongorát vagy hegedűt említünk, hanem azt a tevékenységet, hogy valaki az adott hangszeren játszik. Ezért az angol szerkezet más logikát követ, mint amit egy szó szerinti magyar fordítás sugallna.

A határozott névelő rendszeresen megjelenik sorszámnevek és felsőfokú szerkezetek előtt is: *the first day*, *the second chapter*, *the best student*, *the only answer*. Ezekben az esetekben az adott elem helye vagy rangja egyértelműen meghatározott, ezért természetes a *the*.

Az időhatározók között is találunk jellegzetes szerkezeteket: *in the morning*, *in the afternoon*, *in the evening*. Ugyanakkor *at night* rendszerint névelő nélkül áll. Ez jól mutatja, hogy az angol névelőhasználat nem mindig vezethető le teljesen logikai szabályokból; részben rögzült nyelvhasználati mintákról is szó van.

Különösen tanulságos az intézmények esete. Ha azt mondjuk: *She is at school*, akkor az iskola mint intézmény, mint rendeltetésszerű tevékenység helye jelenik meg. Ha viszont: *I went to the school to talk to the headmaster*, akkor már az iskola konkrét épületéről vagy helyszínéről beszélünk. Hasonló különbség van a *hospital* esetében is. Ez a fajta jelentéskülönbség sokkal mélyebb, mint egy egyszerű mechanikus szabály.

A névelő hiánya: a zero article

Általános értelemben gyakran névelő nélkül állnak az elvont fogalmak és anyagnevek: *life*, *water*, *education*, *money*. Például: *Water is essential for life.* Itt nem egy bizonyos vízről vagy egy meghatározott életről van szó, hanem általános fogalmakról. Ha azonban szűkítjük a jelentést, megjelenhet a *the*: például *the water in this glass* már meghatározott.

Ugyancsak nincs névelő a többes számú főnevek előtt, ha általánosságban beszélünk róluk: *Students need practice*, *Cats are independent animals*. Ha viszont a főnév egy meghatározott csoportra utal, akkor már *the* kell: *The students in my class are tired today.* Ez a különbség az angol gondolkodás egyik kulcsa.

Névelő nélkül használjuk többnyire a hónapokat, napokat, évszakokat és ünnepeket: *in March*, *on Monday*, *in winter*, *at Christmas*. Ez a szabály általában jól tanulható, bár a konkrét szerkezeteket itt is gyakorolni kell.

A földrajzi nevek egy jelentős része szintén névelő nélküli: *Budapest*, *Debrecen*, *Hungary*, *France*, *Andrássy Avenue*. Itt érdemes nem elszigetelt szabályokban, hanem csoportokban gondolkodni: városok és a legtöbb ország névelő nélkül áll, míg például folyók és hegységek gyakran *the*-vel.

Végül meg kell említeni az étkezéseket: *breakfast*, *lunch*, *dinner* általában névelő nélkül szerepel, ha a szokásos étkezésről van szó: *We have lunch at noon.* Ha azonban külön meghatározzuk vagy módosítjuk, a helyzet változhat. Ez is azt mutatja, hogy a névelők jelentésfüggőek.

Hogyan válasszunk a három lehetőség közül?

Egy egyszerű séma sokat segíthet. Ha a főnév egyes számú, megszámlálható, és még nem azonosított, akkor valószínűleg a/an kell. Ha a főnév ismert, konkrét, egyedi, vagy korábban már említettük, akkor the lesz a helyes. Ha a főnév általános jelentésű, többes számú, elvont vagy anyagnév, esetleg egy rögzült névelőtlen kifejezés része, akkor nincs névelő.

Jól látszik ez a következő példákon: *I saw a dog in the yard. The dog barked loudly.* Vagy: *Apples are healthy. The apples on the table are mine.* Az első mondat általános, a második már meghatározott almákról beszél. A jelentésbeli különbség tehát közvetlenül a névelőválasztásban jelenik meg.

A magyar tanulók tipikus hibái

A másik véglet a fölösleges névelőhasználat. Sok tanuló szó szerint fordít magyarból, ezért mond olyasmit, hogy *The Hungary is a country in Europe.* Ez helytelen, hiszen az országnevek többsége névelő nélkül áll. Hasonló a helyzet az étkezéseknél: *The breakfast is ready* helyett általában egyszerűen *Breakfast is ready.*

Külön zavart okoznak az intézménynevek. A *He is at school* és a *He is in the school* nem ugyanazt jelenti. Az első szerint az illető iskolában van mint diák, a második inkább azt hangsúlyozza, hogy fizikailag az iskola épületében tartózkodik. Ez a jelentéskülönbség finom, de fontos.

Sok hibát okoz az is, amikor a tanuló az *a/an* választását az íráskép alapján próbálja megoldani. Így születnek olyan téves szerkezetek, mint *an university*. Ezért a névelők tanulását nem lehet elválasztani a kiejtéstől.

A leghasznosabb tanulási stratégia talán az, ha a szavakat nem elszigetelten, hanem példamondatokban, sőt lehetőleg névelővel együtt tanuljuk. Nemcsak azt érdemes megjegyezni, hogy *school*, hanem azt is, hogy *at school*, *go to school*, illetve *the school building*. A kivételeket és rögzült szókapcsolatokat külön is célszerű gyűjteni, ahogyan sok magyar diák teszi az érettségire készülve nyelvtani füzetben.

A névelők szerepe az iskolai angoltanulásban

A beszédben talán még feltűnőbb a szerepük. A folyékony nyelvhasználat egyik jele, hogy a beszélő nem áll meg minden főnévnél gondolkodni, hanem automatikusan a megfelelő szerkezetet mondja. Ezt azonban csak sok olvasással, hallás utáni minták megfigyelésével és tudatos gyakorlással lehet elérni. Ebben a tekintetben igaz a nyelvtanulás egyik általános törvénye: a szabály önmagában kevés, használat közben kell élővé válnia.

Következtetés

A helyes névelőhasználat tehát nem puszta formai kérdés. Azt segíti, hogy pontosan fejezzük ki, mit tekintünk új információnak, mit feltételezünk ismertnek, és hogyan viszonyulunk a megnevezett dologhoz. Magyar diákok számára a legfontosabb tanulság talán az, hogy a névelőket nem szabad kizárólag száraz szabályokként bemagolni. Sokkal eredményesebb, ha példákon, ellentétpárokon és valódi mondatokon keresztül tanuljuk meg őket. Így válik világossá, hogy az angolban ezek az apró szavak nem mellékes díszek, hanem a jelentés finom, mégis nélkülözhetetlen hordozói.