A közlésfolyamat fő funkciói és meghatározó tényezői középiskolásoknak
Feladat típusa: Fogalmazás
Hozzáadva: ma time_at 15:43
Összefoglaló:
Fedezd fel a közlésfolyamat fő funkcióit és meghatározó tényezőit középiskolásként, hogy mélyebben megértsd a kommunikáció lényegét.
A közlésfolyamat funkciói és tényezői
1. Bevezetés
Az emberi élet egyik elengedhetetlen feltétele a kommunikáció, amely mindennapjaink legalapvetőbb cselekedetei közé tartozik, gyakran anélkül, hogy tudatosan észrevennénk. Már kisgyermekként megtapasztaljuk, milyen nagy jelentősége van annak, hogy meg tudjuk osztani érzéseinket, gondolatainkat másokkal, illetve megértsük a körülöttünk élőket – legyen szó családi, iskolai vagy tágabb társadalmi közegben történő érintkezésről. A nyelv azonban nem csupán arra szolgál, hogy információt adjunk át: érzelmek, szándékok, viszonyulások egész tárházát képes hordozni, s ezek együttesen teszik a közlési folyamatot rendkívül sokrétűvé és bonyolulttá.A közlésfolyamat nem merül ki egyszerű üzenetküldésben: összetettsége abban rejlik, hogy minden alkalommal több tényező játszik szerepet, valamint hogy különböző funkciók teljesülnek, akár egy időben is. Esszém célja, hogy részletesen bemutassa a közlésfolyamat főbb funkcióit és tényezőit – kitérve mind a nyelvi, mind a nem nyelvi elemekre –, valamint kortárs magyar példákkal és irodalmi visszautalásokkal világítsa meg jelentőségüket.
2. A közlésfolyamat fogalma és alapvető jellemzői
A közlésfolyamat általános értelemben azt jelenti, hogy két vagy több ember között valamilyen jelrendszer (többnyire a nyelv) segítségével információ vagy tartalom cserél gazdát. Ne tévesszük azonban össze az egyszerű információzáporral: a kommunikáció ennél mindig tudatosabb – szándék, érzelmi töltet, személyes viszony is megjelenik benne. Gondoljunk csak arra, mennyire másképp hat ránk egy tanár hangsúlyos figyelmeztetése, mint egy baráti megjegyzés ugyanarról a tananyagról; mindkettő információval szolgál, de a mögötte húzódó szándék, viszony, kifejezésmód érdemben különbözhet.Az információ (például: „délig tart a tanítás”) pusztán egy tényt közöl. A közlés ugyanakkor esemény, melyben oda-vissza irányuló folyamat indulhat: az üzenet érkezésekor gyakran keletkezik reakció, visszacsatolás. Emellett a közlés társadalmi hozadéka is jelentős – hiszen a nyelv a magyar társadalomban is a nemzeti identitás sarokköve, amelyre gondolhatunk a Himnusz közös éneklésétől kezdve egészen a családi történetek átadásáig. Mindemellett minden ember sajátos módon használja a nyelvet: az egyéni stílus, szókincs, kiejtés mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a közlés személyes jelleget öltsön.
3. A közlésfolyamat funkciói
3.1. Miért többfunkciós a közlésfolyamat?
Az, hogy egyetlen beszélgetés, mondat – sőt, néha egy puszta pillantás – hányféle szándékot és hatást tud közvetíteni, fordít rendkívül sokszínűvé minden kommunikációs helyzetet. Egy egyszerű magyar mondat, például: „Kinyitod, kérlek, az ablakot?” – egyszerre lehet tájékoztató (valaki szeretné, ha frissebb levegő lenne), de lehet kifejező (melege van, feszül), s ugyanígy tartalmazhat felhívó, konatív elemet is (cselekvésre ösztönöz).3.2. Alapfunkciók
Tájékoztató (referenciális) funkció: Ez az, amire a legtöbben elsőként gondolnak a kommunikáció kapcsán: a valóságból származó tények, események, információk átadása. Erre remek példák az iskolai órákon elhangzó tudósítások, a történelem tanár előadása az 1848-as forradalomról vagy egy busz menetrendjének ismertetése. A magyar közéletben, sajtóban ez a funkció dominál, de ugyanígy létezik a tudományos vagy hivatali szövegekben is.Kifejező (expresszív) funkció: Itt már megjelenik a személyesség – az egyén gondolatai, érzései, hangulata. Egy költői verssor, mint például József Attilától a „Levegőt!” című műben az elképesztő feszültség közvetítése, vagy Márai Sándor naplóbejegyzései mindennapi vívódásairól, mind-mind e funkció gazdag példái. A hétköznapokban ilyen lehet az is, ha valaki elmeséli: „Ma nagyon ideges voltam a dolgozat miatt.”
Felhívó (konatív) funkció: Ezzel leggyakrabban utasításokban, felszólításokban találkozunk, amikor a cél a másik fél cselekvésének befolyásolása. Az édesanya mondja a gyereknek: „Vedd fel a kabátodat!” vagy a tanár kéri: „Kérem a csendet!” Ezekben a példákban mindenekelőtt a címzett szerepe válik hangsúlyossá.
3.3. Kiegészítő funkciók
Kapcsolatfenntartó (fatikus) funkció: Idetartoznak azok a megnyilvánulások, amelyek fenntartják, elindítják vagy lezárják a kommunikáció csatornáját: puszta köszönés („Jó reggelt!”), érdeklődés („Na, hogy vagy?”), vagy akár egy szünet kitöltése egy buszmegállóban elhangzó megjegyzéssel az időjárásról. Ezek célja nem az információadás, hanem a kapcsolat ápolása.Értelmező (metanyelvi) funkció: Ez a nyelv saját magára való reflexiója. Például, amikor egy magyar órán a tanár elmagyarázza, mit jelent az „alliteráció”, vagy mikor egy csoport egy új szlenget kezd elhasználni, s előbb tisztázni kell, ki mit ért alatta.
Esztétikai (poétikai) funkció: A nyelv művészeti, játékos használata: magyar költők, írók műveiben vagy éppen a reklámok frappáns, szójátékos szlogenjeiben találkozhatunk vele. Ady Endre versein át a mai slam poetryig terjed azok sora, akik a köznyelvi normától eltérve, a formákkal és hangzással játszva gazdagítják a közlést.
4. A közlésfolyamat tényezői
A kommunikáció résztvevői: Minden közlés középpontjában alapvetően két fél áll: az adó (beszélő) és a vevő (hallgató, címzett). Az adó feladata, hogy saját szándékAIT, üzenetét megfelelő formában, érthető nyelven fogalmazza meg; ezen múlik, mennyire sikerül a szándéka szerinti jelentést átadni. Ugyanilyen fontos a vevő oldala: mennyire képes értelmezni, „dekódolni” az üzenetet, figyelembe véve saját előzetes tudását, tapasztalatait vagy akár pillanatnyi hangulatát.Közös kódrendszer: A kommunikáció kizárólag akkor valósulhat meg eredményesen, ha mindkét fél ugyanazon nyelvet, kódrendszert használja – s ez nemcsak a szavak szintjén igaz, hanem a kulturális háttér, szokásrendszer egyezése szintjén is. Gondoljunk arra: a magyarországi diákok közti szleng egyúttal próbakő is, hogy „ki tartozik a csoportba”, és ki nem érti a rejtett jelentéseket.
A csatorna szerepe: Csatorna lehet a beszédhang, az írás, a testbeszéd vagy akár egy digitális üzenet a közösségi médiában. A kommunikáció sikerességét azonban mindig befolyásolják a zavaró tényezők, „zajok” (pl. rossz hangosítás egy előadáson vagy félreérthető kézírás).
A beszédhelyzet és kontextus: Ugyaannak az üzenetnek teljesen más a hatása, ha vizsgaszituációban hangzik el, mintha baráti társaságban tréfálkoznánk vele. A helyzet, a szereplők közti viszony, a hagyományok és elvárások mindannyian alakítják az értelmezést.
Az üzenet maga: A közlés tárgya nemegyszer rétegezett. Egy színházi előadás során például az elhangzó szavak, a testbeszéd és a díszletek együttesen hozzák létre az üzenetet. Mindennapi példaként említhetjük, amikor valaki azt mondja: „Semmi baj!”, de közben szemöldökét felvonja – az üzenet többszintűvé válik.
5. A közlésfolyamat nem nyelvi kifejezőeszközei
A kommunikáció nagy része – egyes kutatások szerint akár 60-70%-a is – nonverbális jelekre, gesztusokra, mimikára épül. A magyar kultúrában is sok sajátos ilyen jel van, például az összefont karok, amely gyakran zárkózottságot fejez ki, vagy a fejbólintás, amely a nyugati és balkáni országokban is mást jelenthet.A mimika, az arckifejezés azonnal reagál az érzelmi állapotra: egy magyar népmesei előadásban például egészen apró mimikai változásokkal is lenyűgözi a mesélő a hallgatóságot, még ha keveset is beszél közben. A kézmozdulatokban is sokféle lehetőség rejlik, gondoljunk csak a magyar „na, ugye!” jelzésére, amikor egy kézfejjel egyfajta lemondó, mégis kedves mozdulatot teszünk.
A nonverbális jelek jelentése és használata szorosan kötődik a közösséghez és a környezethez. Ami egy osztályteremben tiszteletteljes, például a tanárral szemben a szemkontaktus, az máshol (például egy templomban) tolakodónak hat.
A nem nyelvi jelek gyakran felerősítik vagy éppen megkérdőjelezik a verbális közlést – igen ismert jelenet, amikor valaki azt mondja „örülök, hogy itt vagy”, de elfordul, lesüti a szemét.
6. Gyakorlati példák és a közlésfolyamat megértésének fejlesztése
A közlésfolyamat nap mint nap próbára tesz minket. Egy osztálytermi felelet vagy egy baráti beszélgetés között látszólag nagy a különbség, de mindkettőben ugyanazon tényezők és funkciók játszanak szerepet. Az iskolai dolgozatban egyértelmű a referenciális és konatív funkció (információ átadása, tudás felmérése), míg egy közös fagylaltozás során a fatikus és expresszív funkciók kerülnek előtérbe.Sok félreértés gyökerezik abban, hogy az egyik fél nem veszi észre a másik testbeszédét vagy nem egyezik meg a kódban. Hány családi vita indult már el azon, hogy egy rövid felelethez – „majd” – a szülő és a gyerek más jelentést társított!
A magyar oktatási rendszerben egyre nagyobb hangsúly kerül a kommunikációs tréningekre, amelyeken a diákok megtanulják felismerni a különböző közlésfunkciókat, valamint használni a nem nyelvi jeleket is. Ilyen az önismereti tréning, a vitakultúra fejlesztése vagy épp a drámaóra, ahol az összes kommunikációs réteg egyszerre mozog.
7. Összegzés
A közlésfolyamat nem csupán információcserét jelent: egyszerre hordozza a magyar társadalom nyelvi gazdagságát, kulturális hagyományait, valamint személyes színezetet is ad minden megszólalásnak. A különböző funkciók – információadás, érzelemkifejezés, kapcsolatépítés és esztétikai élmény – szorosan összefonódnak a résztvevőkkel, a közös nyelvi és kulturális kóddal, valamint a helyzettel. Mindez kiegészül a nem nyelvi jelek egész rendszerével, amely gyakran többet mond a szavaknál.A magyar költészet, próza, a mindennapi társalgás vagy éppen egy gyermek első szavai mind-mind bizonyítják, hogy csak tudatos, reflektált nyelvi és nem nyelvi kommunikációval lehet konfliktusmentes és eredményes emberi együttélést teremteni. Az ehhez szükséges készségek folyamatos fejlesztése ma éppoly fontos, mint évszázadokkal ezelőtt volt, amikor elődeink még pusztán szóban adták tovább tudásukat.
Értékelje:
Jelentkezzen be, hogy értékelhesse a munkát.
Bejelentkezés