A kommunikáció nyelvi és nem nyelvi eszközeinek jelentősége és példái
Feladat típusa: Fogalmazás
Hozzáadva: ma time_at 6:19
Összefoglaló:
Ismerd meg a kommunikáció nyelvi és nem nyelvi eszközeinek jelentőségét és gyakorlati példáit a hatékonyabb önkifejezésért és kapcsolatteremtésért.
A kommunikáció nyelvi és nem nyelvi kifejezőeszközei
Bevezetés
A kommunikáció az emberi társadalom alapköve, amely nélkül elképzelhetetlenek lennének a közösségek, az együttműködés, de még a hétköznapi életnyeletek sem. Minden pillanatban kommunikálunk: szavakkal, gesztusokkal, arcunk mozgásával, vagy akár azzal is, hogy bizonyos dolgokat elhallgatunk. A kommunikáció tehát nem merül ki a szavak cseréjében – legalább annyira meghatározók azok a jelek, amelyeket nem a nyelv segítségével, hanem testünkkel, hangszínünkkel, megjelenésünkkel közvetítünk.Hazánkban, különösen az iskolai életben, a kommunikáció mindennapi tapasztalat; gondoljunk csak egy tanórára, ahol a tanár intonációja, a diákok arckifejezése, vagy akár a padban játszadozó kéz minden szavak nélküli üzenetet hordozhat. A nyelvi (verbális) és nem nyelvi (nem verbális) kifejezőeszközök szétválasztása nem pusztán elméleti kérdés: mindennapi viszonyainkban is nagy jelentősége van annak, hogy felismerjük, mikor beszélnek hozzánk szavak nélküli jelekkel, vagy mikor árnyalják a mondanivalót nem verbális kódok.
Az alábbiakban részletes áttekintést adok a kommunikáció olyan kulcselemeiről, mint a nyelvi és nem nyelvi eszközök alkalmazása, a metakommunikáció, illetve a beszéd és ír tás kapcsolatáról. Saját tapasztalatok, magyar kulturális példák és irodalmi utalások is segítenek abban, hogy a téma ne csak elméletben, de a gyakorlatban is megragadható legyen.
---
A kommunikáció alapfogalmai
A kommunikációs folyamatot általában úgy írjuk le, hogy van egy feladó, aki üzenetet közvetít egy bizonyos csatornán keresztül egy címzettnek, és az üzenetre – ideális esetben – visszacsatolás érkezik. Ez a „körforgás” lehet egy hétköznapi beszélgetés (egy diák kérdez, a tanár válaszol), de leírhatja egy költő versét is, amelyhez az olvasó viszonyul.A kommunikációban jelen vannak különböző kódok. A digitális kód alatt a szavak rendszerét értjük, amelyeknek meghatározott jelentése és szabályrendszere van – ilyen például a magyar nyelvtan, amelyet mind tanulunk az iskolában, Kodály Zoltán népdal-gyűjtéseiben is megfigyelhetjük a tájszólások ízét. Az analógiás kód viszont a test mozdulataiban, a hanghordozásban, a mimikában, vagy akár a térhasználatban jelenik meg.
A verbális kommunikáció, vagyis a beszéd és az írás, főként a nyelvi jelekhez kötött; velük lehet információkat, gondolatokat, érzelmeket átadni. A nem verbális kommunikáció – gesztusok, testtartás, hangerő, öltözködés, térhasználat – szavak nélkül, más csatornákon üzen.
---
Nyelvi kommunikáció: beszéd és írás
A beszéd az emberi nyelv elsődleges hordozója. Már a magyar népmesék, vagy a falusi családok esti beszélgetéseinek hagyománya is azt mutatja, hogy a nyelv élő szóbeli közvetítése milyen nagy szerepet játszott és játszik ma is a kultúránkban. A gyerekek előbb tanulnak beszélni, mint írni, és a beszéd képességének fejlődése erősen múlik a családi és iskolai környezeten – gondoljunk csak Jókai Mór regényeire, ahol a párbeszédek eleven életet visznek a történetbe.Az írás ugyanakkor az emberi civilizáció meghatározó vívmánya lett. Magyarországon a rovásírás volt őseink első önálló írásrendszere; a későbbi latin betűs írás pedig lehetővé tette, hogy kultúránk fennmaradjon és továbbadódjon. Az írás funkciója nemcsak a rögzítés és tárolás: előadások, hivatalos okiratok, irodalmi művek mind olyan információt közvetítenek, amelynek hatása jóval túlnyúlik a pillanaton. Az írott és beszélt nyelv között vannak különbségek: az írott szöveg átlagosan rendezettebb, kevesebb benne a kitérő, a szóismétlés vagy a töredezettség, amely oly jellemző egy hétköznapi társalgásra.
Az írás és a beszéd azonban egymást egészítik ki. Az iskolában olvasott novellák például beszédhez hasonló nyelvi fordulatokat tartalmaznak, s a hangos olvasás során a szöveg életre kel – gondoljunk Kosztolányi Dezső Nyelv és lélek című esszéjére, amely kiemeli a kimondott szó és az írott szó közti átjárásokat. A hangos felolvasás vagy a szerepjáték során a diákok is megtapasztalják, hogy egy írott szöveg, megfelelő hangsúllyal és hanglejtéssel, szinte új értelmet nyer.
---
Nem nyelvi (nem verbális) kommunikáció mélyreható elemzése
A nem verbális jelek jelentősége óriási. Mimika – például egy mosoly vagy ráncolt homlok – sokszor világosabban kifejezi az érzelmet, mint a szavak. A magyar kultúrában, ahol a kimondott szó jelentősége mellett gyakran fontos, hogy „olvasni tudjunk a sorok között”, a nonverbális jelek megfigyelése szinte elvárás. A gesztusok – a kezek mozdulata, integetés, vállrándítás – gyakran kísérik, sőt néha helyettesítik is a verbális közlést. A testtartás, a szemkontaktus, a térköz (más szóval proxemika) mind-mind befolyásolja az üzenetértelmezést: egy tanár, aki közelebb hajol a diákhoz, másfajta figyelmet közvetít, mint aki az asztal másik végén marad.A hangerő, a beszédtempó, a hanglejtés (amit a kommunikációelmélet paralingvisztikának hív) szintén finomítják vagy akár teljesen átformálják a verbális közlést – gondoljunk például Márai Sándor naplóbejegyzéseire, ahol leírja, milyen másként cseng ugyanaz a mondat különböző helyzetekben.
A nem verbális jelek között vannak tudatosan alkalmazottak, például öltözködésünk, kiegészítőink, amelyek szintén üzennek („öltönyben jelent meg az állásinterjún” – már ez is vizuális üzenet). Ugyanakkor sok nonverbális jel nem tudatos: egy izgő-mozgó kéz, vagy épp a szemkontaktus hiánya arról árulkodik, hogy valaki ideges vagy zavarban van. Az ilyen, akaratlan jelek gyakran többet árulnak el rólunk, mint a szavak.
Magyar közösségi élethelyzetekben a nem verbális jelek különösen relevánsak. Egy családi ebédnél a hallgatás, a fej lehajtása, vagy éppen a szülő szigorú nézése mind-mind üzenet, amelyet gyakran szavak kísérete nélkül is dekódolunk. A különböző vidékeken azonban ugyanaz a mozdulat mást-mást jelenthet: míg az egyik településen a keresztbe tett karok bezárkózást jelentenek, máshol a figyelem és udvariasság jelei.
---
Metakommunikáció: a kommunikációra vonatkozó kommunikáció
A metakommunikáció az az üzenet, amely magáról a kommunikációs helyzetről árulkodik. Akkor is jelen van, ha valaki ironikus hangszínt üt meg egy baráti beszélgetésben, vagy éppen csöndbe burkolózik egy vitában. A metakommunikáció lehet nyelvi: például amikor valaki azt mondja, „csak vicceltem” – ezzel irányt ad a hallgató értelmezésének. De lehet nem nyelvi is: amikor nevetés vagy gúnyos szemforgatás követi a kimondott szót, a hallgató számára világossá válik, hogy a közlés mögött rejtett jelentés lapul.A problémát az okozza, hogy a metakommunikáció gyakran egyedi értelmezést követel; amit az egyik ember humorosnak szán, a másik sértésként élheti meg. Ennek a félreértésnek rendszerint kulturális, szituációs vagy egyéni háttere van – például az iskolai osztályban más a hangnem egy tanár-diák, mint két gyerek között. A sorok mögötti jelentés tehát sokszor nem egyértelmű, ezért fontos, hogy amennyire csak lehet, tisztán fogalmazzunk és figyeljük a metakommunikatív jeleket is.
---
Kommunikációs típusok és jellemzők a nyelvi és nem nyelvi kifejezőeszközök tükrében
A kommunikáció irányultsága szerint lehet egyirányú (pl. előadás), vagy kétirányú (pl. csoportos vita). Egy magyar irodalom órán gyakran a tanár beszél, a diákok pedig jegyzetelnek, később azonban szerepet cserélnek: kérdeznek, hozzászólnak, ekkor a kommunikáció interaktívvá válik.A kommunikáció lehet közvetlen, amikor a felek egy időben és helyen vannak jelen. Nem véletlenül értékeljük a személyes találkozásokat, hiszen ilyen helyzetekben a testbeszéd, mimika könnyebben értelmezhető. Közvetett kommunikáció például egy novella olvasása vagy üzenetváltás online – ilyenkor a nem verbális jelek gyakran kiesnek, helyükre emotikonok, felkiáltójelek, vagy más írott „jelekké” váló kifejezőeszközök lépnek.
Létezik autokommunikáció is: ez az, amikor magunkban beszélünk, gondolatainkat rendezzük, vagy például naplót írunk. Egy magyar diák számára tipikus példa a felelet előtti magolás csendes, belső „párbeszéd” formájában.
Nem verbális eszközök egyes típusokban kiemelendők: a közvetlen helyzetekben kulcsfontosságúak (pl. egy vita során a testtartás jelezheti, ki uralja a helyzetet), míg a közvetett kommunikációban (pl. e-mail) inkább arra kell ügyelni, hogy tiszták és egyértelműek legyenek a szavaink, hiszen a testbeszéd hiányzik.
---
Gyakorlati példák és alkalmazások
Munkahelyi megbeszélésen, családi vacsorán, vagy egy baráti beszélgetésen mindig jelen vannak a nem verbális elemek. Egy főnök határozott kézfogása, egy szülő szelíd mosolya, vagy egy barát együtt érző arckifejezése hatékonyabbá teszi a kommunikációt, sőt, gyakran többet mond, mint maga a szó. Magyar kulturális közegben régi hagyománya van annak, hogy „figyelj a hallgatásra”, vagyis néha az is üzenet, amit nem mondunk ki.A kommunikációs akadályokra is könnyen találni példát: egy vidéki és egy fővárosi diák beszélgetésében a gesztusok, a hangsúly, vagy egy adott szóhasználat jelentése eltérő lehet, így félreértést okozhat. Ugyanígy, más kultúrákból származó diákokra is figyelni kell, mivel a nonverbális jelek értelmezése országról-országra, sőt, régióról-régióra módosulhat.
A tudatos kommunikáció fejlesztése kiemelten fontos. Tanáraink gyakran tanítják: törekedjünk világos, egyértelmű fogalmazásra, és figyeljük beszédünk testbeszéddel kísértét – ezek a készségek elengedhetetlenek későbbi, munkahelyi érvényesülésünkhöz is.
A digitális kommunikáció forradalma (közösségi oldalak, chat app-ok, mémek, gif-ek, emoji-k) új, nem verbális eszközöket teremtett. Ezek – noha gyakran leegyszerűsítik az érzelemkifejezést – a fiatalabb generációk számára érthetővé és szerethetővé teszik az online kommunikációt. De érdemes odafigyelni arra, hogy az online térben könnyebb elcsúszni: ami személyesen humoros vagy barátságos lenne, azt írva sértőknek találhatják.
---
Összegzés
A nyelvi és nem nyelvi kifejezőeszközök összhangja nélkül nincsen igazán eredményes, hatékony kommunikáció. Mindkét csatorna szükséges a teljes megértéshez; egyik sem pótolhatja maradéktalanul a másikat. A metakommunikációs jelek – gyakran rejtetten, de annál meghatározóbban – irányítják, hogy hogyan értelmezünk egy adott szöveget vagy társas helyzetet, és mennyire tudjuk elkerülni a félreértéseket. Az írás és a beszéd más-más funkcióval bír, mégis egymást kiegészítve szolgálják az információátadást.A kommunikáció típusainak, stílusainak ismerete, a nem verbális jelek tudatos alkalmazása és a nyelvi tisztaságra való törekvés elengedhetetlen a harmonikus kapcsolatok fenntartásához – legyen szó családról, barátságról vagy munkahelyről.
A tudatos gyakorlás, a folyamatos önreflexió, és a mások szempontjaira való odafigyelés révén mindannyian fejlődhetünk e területen. Ahogyan Kosztolányi is írja: „A szó veszélyes fegyver. Ha nem jól használod, megsebezhet.” Ez minden kommunikáló ember számára intés: bánjunk felelősen a szavakkal – és mindazzal, ami szavainkon túl, testünk, arcunk, viselkedésünk révén üzen.
---
Felhasznált irodalom és további tanulmányok javaslata
- Pléh Csaba: A pszicholingvisztika alapkérdései - Forgács József: A metakommunikáció világa - Gordon Győri János: Kommunikációelmélet - Lénárd Sándor: Nyelv, lélek, társadalom - Vas Gábor: A kommunikáció zavarai és fejlesztése - Interkulturális kommunikációról: Sárdi Csilla tanulmányaiAjánlott még a Petőfi Irodalmi Múzeum, illetve egyes színházi műhelyfoglalkozások anyagának tanulmányozása, amelyek betekintést nyújtanak a testbeszéd, a mimika, valamint a kommunikáció komplex világába a magyar kultúrában.
Értékelje:
Jelentkezzen be, hogy értékelhesse a munkát.
Bejelentkezés