Személyes bemutatkozás és családi háttér elemzése
Ezt a munkát a tanárunk ellenőrizte: 16.01.2026 time_at 6:27
Feladat típusa: Fogalmazás
Hozzáadva: 16.01.2026 time_at 5:50
Összefoglaló:
Marton Gergő bemutatja szűkebb és tágabb családját, kiemelve a szeretet, támogatás és összetartás fontosságát mindennapjaiban. 👨👩👧👦💕
Én és a családom
Bevezetés
A család fogalma a magyar irodalomban és társadalmi gondolkodásban mindig kiemelkedő helyet foglalt el. Elég, ha csak Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig” című regényére gondolunk, amelyben a család az erkölcsi tartást, a szeretet forrását jelenti, de említhetnénk Szabó Magda „Abigéljét” is, ahol a családi háttér mindent meghatározó védőernyő. Ahogy a magyar népdalban is: "Este van már, nyolc óra..." – ezek a sorok is egy meleg, összetartó otthon képét idézik fel bennem, ahol a családtagok meghitt beszélgetéssel, közös vacsorával zárják a napot.Én, Marton Gergő vagyok, húszéves egyetemista Budapestről. Itt nőttem fel, itt jártam iskolába, és jelenleg is a fővárosban tanulok tovább. Már kicsi koromtól kezdve a család volt az első olyan közeg, ahol igazán önmagam lehettem, ahol a biztonságot és a megerősítést megtapasztalhattam. Úgy gondolom, a család egyfajta belső iránytű, amely segít eldönteni, hogy mi a helyes, és mi az, amihez nem szeretnék igazodni.
Ebben az esszében szeretném bemutatni saját magamat, azt, milyen a szűkebb, illetve tágabb családi köröm, hogyan hat emberi kapcsolataimra a családi háttér. Szó lesz arról is, mit tanultam otthon, s hogyan járul hozzá mindez személyiségem fejlődéséhez.
---
Saját személyes bemutatkozás
Mint említettem, Marton Gergő vagyok, de a családban gyakran hívnak csak Gergőkének, főleg a nagymamám, aki ragaszkodik ehhez a becenévhez. 2004. május 12-én születtem Budapesten, egy hűvös, de napos reggelen. Bár jelenleg még egyetemista vagyok – magyar nyelv és irodalom szakon –, néha kisegítőként dolgozom egy helyi könyvesboltban. Ez a munka nemcsak egy kis zsebpénzt jelent, hanem egyben lehetőséget is nyújt arra, hogy érdekes embereket ismerjek meg és jobban kitáruljon a világ előttem.Napi teendőim igen változatosak: az egyetemi órákat sokszor hosszú olvasások, vers- és esszéírások követik, miközben heti három délutánon át otthon segítek a házimunkában. A könyvesboltban azt tanultam meg, hogyan kell emberekkel bánni, konfliktusokat kezelni, és az ismerősökkel, munkatársakkal jó kapcsolatot ápolni.
Szabadidőmben szeretek olvasni: Mikszáth Kálmán novellái különösen közel állnak hozzám, hiszen ezekben is gyakran feltűnnek a családi viszonyrendszerek. Ezenkívül zenélek, zongorázni tanulok, s olykor a családi ebéden is megörvendeztetem a szüleimet és nagyszüleimet egy kis Bartók-feldolgozással. Hobbim, az irodalom, szorosan összekapcsolódik édesapámmal, akivel esténként közösen olvasunk fel verseket, amiket aztán megbeszélünk.
---
A családom általános bemutatása
Nálunk szűk a családi kör: csak hárman élünk együtt – édesapám, édesanyám és én. Kisebb lakásunk van Zuglóban, egy csendes, fás utcában, amelynek hangulata, különösen tavasszal, szinte idilli. A lakás viszonylag kicsi – két szoba, egy kis konyha –, de éppen emiatt sohasem érzem magam elszigetelve: mindenki közel van a másikhoz, szóban és lélekben egyaránt.A családi életünk leginkább minden hétköznap estében érvényesül: együtt vacsorázunk, közösen nézünk meg egy-egy sorozatrészt, vagy csak egyszerűen beszélgetünk az aznap történtekről. Szerda esténként például mindig társasjátékozni szoktunk, ami régi hagyomány nálunk – és ilyenkor nemcsak a szerencsén, hanem a nevetésen is áll vagy bukik a győzelem. Úgy érzem, hogy egy kis családban felnőni megtanított arra, hogy értékeljem az apró örömöket, becsüljem azt a figyelmet, amit minden családtag megadhat a másiknak.
---
Személyes bemutatás a családtagokról
Apám
Apám, Marton Péter idén töltötte be az ötvenedik évét. Szakmáját tekintve gimnáziumi tanár: történelmet tanít egy zuglói iskolában. Mindig magas, szikár alakját láttam magam előtt, göndör, kissé őszülő hajával és állandó szemüvegével, mely mögött mindig ott villog a csillogó, kék szempár. Apám soha nem volt a túlzott szavak embere, inkább a tettek és a példamutatás útját választja. Gyakran hallgat klasszikus zenét, előszeretettel hallgat Kodályt és Bartókot, sőt, saját kezével tanult meg néhány dalszöveget, hogy velem együtt énekelhesse őket a nyári családi kirándulásainkon.Közös élményeink közül az egyik legemlékezetesebb az, amikor a Balaton partján, a tihanyi rév melletti strandon egész délután az 1848-as szabadságharc eseményeit magyarázta el nekem. Hálás vagyok neki, hogy megtanított a kitartásra, a szorgalomra, és arra, hogy sose féljek kiállni a véleményem mellett.
Anyám
Anyám, Marton Éva, negyvennyolc éves, óvodapedagógus a Kerék utcai óvodában. Mindig vidám, élénk személyiség, akinek meleg mosolya már messziről felismerhető. Haját gyakran kontyba fogja, ruházatán pedig általában egy-egy sál, amit kézzel kötött magának. Anyám sosem fárad el abban, hogy minket, a családot összefogja. Napirendje szoros, mégis valahogy mindig marad ideje rám: ha beteg vagyok, teát főz, vagy csak leül mellém beszélgetni egy hosszabb nap után.Gyerekkoromban sokat olvasott nekem, főleg magyar népmeséket és Arany Jánost – ő tanított meg a „Rege a csodaszarvasról”-ra is, és azóta is ő az, aki biztat, hogy soha ne adjam fel a tanulást, mert mint mondja, „a tudás mindig elkísér”.
Az óvodában, ahol dolgozik, rengeteg kisgyermek szeretné anyaként megszólítani – példakép nekik, ahogy nekem is. Az Ő támogatása nélkül biztosan nem lennék ennyire kitartó és nyitott a világra.
Nagymamám
Nagymamám, Katalin, hetvennégy éves, és nemrég költözött hozzánk közelebb, hogy könnyebben segíthessünk egymásnak. Bár életkora okán már nyugdíjas, aktív maradt: szinte minden reggel az Ottlik-házi kiskertet kapálja, vagy ültet valamit az ablakpárkányon. Modern nagymama, aki laptopon szokott sakkozni az unokatesóimmal – gyakran viccelődik azzal, hogy több Facebook-ismerőse van, mint nekem.Nagymamám különlegessége az, hogy minden családi ünnep lelke: nélküle elképzelhetetlen a karácsonyi mákos bejgli, vagy a húsvéti sonkafőzés. Ő az, aki a múltat is közel tudja hozni történeteivel, és megtanítja nekem, hogy a család értékei generációkon át öröklődnek.
---
Kiterjedt család bemutatása
Nemcsak a szüleim és a nagymamám vesznek körül, hanem a tágabb család is sok boldogságforrás. Két nagybátyám él vidéken, egyikük Szegeden, másikuk Egerben, mindkettejük családjával tartjuk a kapcsolatot. Unokatestvéreim mind iskolások vagy egyetemisták, s habár ritkábban találkozunk, az ünnepeken együtt vagyunk: ilyenkor tele az asztal pogácsával, házi lekvárral és vidám, anekdotázó nagybácsikkal. A családi összetartás nálunk azt jelenti, hogy még egy vidéki temetés vagy egy keresztelő is alkalom lehet az együttlétre, ahol mindenki elmeséli, mi történt vele mostanában.Tartjuk a kapcsolatot telefonon, interneten keresztül is, nagynéném például rendszeresen küld fényképeket az unokatestvéreiről a családi csoportba. Fontosnak érzem ezeket a hagyományokat, mert így érzem, hogy egy nagyobb közösség része vagyok, s hogy bármikor számíthatunk egymásra.
---
Családi kapcsolatok és a mindennapi élet
A családi kapcsolatokban a legfontosabb talán a kölcsönös tisztelet és a támogatás. Ezt a szüleim mindig példázzák: még ha néha vitatkoznak is apróságokon, végül mindig közös nevezőre jutnak. Nálunk nincs testvérem, s ez sajátos érzéseket hagyott bennem: egyrészt többet foglalkozhattak velem a szüleim, másrészt időnként hiányzik az az összekacsintás, ami egy testvérrel kialakulhat.Mégis, az egyedüllét érzése nálam inkább a függetlenség tanulásához vezetett: megtanultam magamat is szórakoztatni, olvasással, zenével vagy sporttal. Az otthonról hozott értékek: a segítőkészség és a kitartás, később barátságokban, iskolai és munkahelyi kapcsolatokban is segítettek eligazodni.
---
Saját érzelmek és személyes gondolatok a családomról
Számomra a család a biztos háttér, ahová mindig visszatérhetek. Nemcsak egy cím a lakcímkártyán, hanem életem meghatározó része. Identitásom gyökerei itt vannak: gondolataim, szavaim, még a kedvenc könyveim is családi hagyományból fakadnak.Azt gondolom, hogy a családi értékek – az őszinteség, a szorgalom, a mások iránti tisztelet – azok, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy boldog életet élhessünk. A család szemszögéből nézve én vagyok az, aki majd továbbviszi ezt az értékrendet; nélküle talán önállóbb, de üresebb lennék.
A jövőben szeretném, ha ez a szoros kapcsolat nem csak megmaradna, hanem erősödne is: például azzal, hogy több időt töltünk együtt, együtt utazunk vidékre, s később, ha nekem lesz saját családom, ugyanilyen támaszt próbálok majd adni gyermekeimnek.
---
Összegzés
Visszatekintve, a családom minden pillanatban mellettem állt, erősített és útmutatást adott. A közösen eltöltött hétköznapok, az ünnepi összetartás, vagy csak egy esti beszélgetés – ezek mind-mind olyan alapkövek, amelyekre az egész életem épül.Hiszek abban, hogy a családi kapcsolatok nem csupán örökölt kötelékek, hanem aktív, mindennapi munkát, törődést és szeretetet igényelnek. Köszönöm szüleimnek, nagymamámnak, s a tágabb családtagjaimnak, hogy ennyire színes, gazdag mintázatú otthonnal ajándékoznak meg nap mint nap.
Optimistán tekintek a jövőre: remélem, hogy még sok közös emléket szerzünk, s hogy egy napon majd én is hasonló légkört tudok teremteni a saját családomnak, mint amelyben felnőttem. Ahogy Arany János írta: „Legyen bár sorsom bármi / Sose adjam fel a reményt”. – A családom pedig mindig megtanít újra és újra hinni ebben a reményben.
Értékelje:
Jelentkezzen be, hogy értékelhesse a munkát.
Bejelentkezés