Képszerűség és stíluseszközök: elemzés, példák, tanácsok

Ezt a munkát a tanárunk ellenőrizte: 17.01.2026 time_at 9:58

Feladat típusa: Analízis

Hozzáadva: 17.01.2026 time_at 9:36

Összefoglaló:

Ismerd meg a képszerűség és stíluseszközök gyakorlati elemzését, példákat, javító tanácsokat és vizsgatippeket középiskolai házi feladatokhoz lépésről lépésre.

A képszerűség elemei, stíluseszközei – elemzés, példák és tanácsok

1. Bevezetés

Az irodalmi szövegek különlegességét, hatásosságát sokszor a képek gazdagsága adja. A képszerűség vizsgálata nem csupán a versek, hanem a prózai művek értő olvasásához is nélkülözhetetlen: minél többet értünk a képekből és a stíluseszközök alkalmazásából, annál mélyebben érthetjük, mit és hogyan akar átadni nekünk a szerző. De mi is az a képszerűség? Röviden: olyan nyelvi alakzatok együttese, amelyek érzéki, szemléletes módon jelenítenek meg elvont vagy konkrét tartalmakat. A stíluseszközök pedig azok az elemek, amelyekkel az írók, költők egyedivé és hatásossá teszik alkotásaikat; ezek között kulcsfontosságúak a különféle képek és trópusok.

Ebben az esszében áttekintem, miért használják a szerzők a képszerűséget, milyen alapvető trópusok és eszközök tartoznak ide, hogyan épülhetnek ezek a szövegek szerkezetébe, mik a jó képalkotás értékelési szempontjai, végül pedig néhány gyakorlati tanáccsal szolgálok a helyes elemzéshez és íráshoz magyar irodalmi példákon át.

2. A képszerűség funkciói az irodalomban

a) Érzéki tapasztalat közvetítése

A képszerűség legfőbb célja, hogy olvasóként ne csak fejben fogadjunk be gondolatokat, hanem át is éljük a bemutatott világot. A magyar lírában, például Radnóti Miklós „Nem tudhatom” című versében az ország képe úgy épül fel, hogy szinte látjuk magunk előtt a „sárga ló a villamos sínek között” jelenetét – nemcsak elmesélve, hanem filmszerűen elképzelve. Hasonlóképpen hat Pilinszky János „Apokrif”-jének asszociatív, érzéki képeivel, amelyek megragadják a hallás, tapintás, sőt az illat érzékelését is: „Kicsiny, gömbölyű almák pattognak fura neszben...” – ugye, ahogy olvassuk, szinte halljuk a hangját!

b) Jelentéssűrítés

A jó képi megoldás tömören mond el bonyolult érzéseket, összetett gondolatokat. Ha például Kosztolányi Dezső egy versében a magányt „üres padlásként” írja le, a szó maga is szűkszavúan hordozza a magány összes árnyalatát: kongó üresség, múlt emlékei, elhagyatottság.

c) Hangulat- és érzelemkeltés

A képszerűség nem csupán informál, hanem erős hangulati többletet ad. József Attila „Eszmélet” című versében a „sötét folyó” nem egyszerű leírás; magával rántja az olvasót egyfajta nyomasztó, súlyos világba. Egyetlen kép képes elérni, hogy megérezzük a félelmet, szorongást, örömöt, vagy éppen a felszabadultságot.

d) Idegenség, eltávolítás

A már megszokott nyelvi készletek fellazítása, a „furcsa” képek használata felszabadít az unalom alól és ráirányítja a figyelmünket a szövegre. A XX. századi magyar avantgárd (képviseli például Kassák Lajos) gyakran alkalmazza ezt: „Vasvirágok nyílnak a szemem mögött” – ez a kép éppen értelmezhetetlenségével késztet állásfoglalásra.

e) Koherencia és motivikus szerkezet

Nem ritka, hogy egy vers vagy regény vissza-visszatérő vezérképre vagy képhálóra épül. Arany János balladáiban az arany és vér motívuma visszhangzik mindenütt, Pilinszky verseiben újra és újra megjelenik a hó motívuma, amely a tisztaságot és az elidegenedettséget egyaránt jelentheti a különböző szöveghelyeken.

f) Többértelműség és rétegzettség

Szimbólumokkal és allegóriákkal a képi nyelv rejtetten von be újabb és újabb jelentéseket. Ady Endre költészetében egy-egy kép (pl. „a fekete zongora”) egyszerre jelenthet személyes válságot és egy egész kor problémáját.

3. Tropusok és alapvető stíluseszközök

a) Metafora

*Meghatározás*: A metafora két egymástól valóban különböző dolog összekapcsolása (általában hasonlítás, mint- vagy akár nélkül), úgy hogy új értelmet, átfedést teremtsen. Példa: „A szívem egy kihűlt kályha tegnap óta.” Nem arról van szó, hogy a szív fizikai értelemben kályha lenne, inkább az érzés és tárgy között keres átjárást.

*Fajtái*: - Szavas/metaforikus jelző: „aranyló reggel”, „megvadult idő” - Kiterjesztett metafora: egész szövegrész áll egyetlen nagy kép szolgálatában – például, amikor Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig” című regényében az iskolát „farkasveremhez” hasonlítja nemcsak egy mondatban, hanem egész jelenetsorban. - Metaforakeveredés: Vigyázni kell a túlbonyolított képekkel! Ha egy mondatban „a gondolatok zöld tüskéi élesre cserdítik a csendet”, gondoljuk végig, vajon nem rontjuk-e az értelmezhetőséget. - Ironikus metafora: Olyan, amelyben nagy a kontraszt a kép és a valóság között – például, amikor Karinthy Frigyes humoreszkjeiben „rab madaraknak” nevezi az iskola tanulóit.

*Grammatika*: A metafora lehet főnévi („az idő pénz”), igei („megállt a szó a torkán”), vagy akár mellékneves („sótlan álom”).

*Tippek*: Kerüljük a lapos megoldásokat: „élet folyója” helyett keressünk frissebbet, például: „Az életem egy összekaparható fövény.” Konkrét, érzéki részlet – ez mindig nyerő.

b) Hasonlat

Az explicit hasonlóság – kötőszóval (mint, akár, mintha) vagy nélkül. Klasszikus példa József Attilától: „Csillagok, mint jégdarabok…” - Egyszerű hasonlat: rövid, általában egyetlen dologhoz viszonyítva („olyan vagyok, mint a fáradt vándor”) - Kibővített hasonlat: hosszabban fejt ki megfeleléseket („Mint a kutya, kit láncra kötöttek...”) *Írói tipp*: A jó hasonlat nem magyaráz túl: „arcod, akár egy fáradt hallgatás” – az olvasónak marad a kibontás öröme.

c) Megszemélyesítés

Élettelen dolgok, fogalmak életre keltése: „A város alszik”, „A hajnal karjai kitárulnak”, vagy Weöres Sándornál: „A Duna ballag”. Olykor egy tárgy szándékot kap, cselekszik – ettől a világ emberközelibb, vagy éppen baljósabb lesz. Hiba, ha közhelyszerű („Az idő elszáll”), de sajátos, ötletes képként igen hatásos („A szél felhörpinti a tavakat”).

d) Metonímia, szinekdoché

Egy-egy dolog helyett mást mondunk, de kapcsolatuk szoros (térbeli, időbeli, ok-okozati): „Petőfit olvasok” – valójában a szerző művét; „Budapest döntött” – valójában annak vezetése. Szinekdoché: a rész az egészet jelenti („Kéz a kézben járnak” – emberek, nem csak kezek), vagy fordítva.

*Funkció*: Tömörebb, plasztikusabb lesz a nyelv, csökken a szóismétlés, növekszik a stiláris gazdagság. *Hiba* – ha a kapcsolat erőltetett, az olvasó elveszhet a jelentések között.

e) Szinesztézia

Különböző érzékszervi benyomásokat kapcsolunk össze: „néma illat”, „hideg szó”, „suttogó fény”. Legfőképpen lírában gyakori (pl. Tandori Dezső verseiben), de prózában is (például Jókai Mór egyes leírásaiban) segíti az atmoszféra megalkotását.

f) Szimbólum, allegória

A szimbólum konkrét kép, amely túlmutat önmagán: pl. a „kereszt” vallási értelemben. Az allegória kiterjesztett, rendszeres megfeleltetés (minden alak, esemény megfelel egy valóságbeli jelentésnek – pl. Madách Imre „Az ember tragédiája” egészének olvasata). A szimbólum gazdagabb jelentéstartományú, míg az allegória egyenesebb megfelelést tartalmaz.

4. A képek elrendezése a szövegben

Egy műben a képek nem magányosak. Előfordul, hogy egyetlen kép áll a középpontban (pl. Tóth Árpád „Esti sugárkoszorú”, ahol a fény mindent áthat), míg máskor sorozatos képek fokozzák a hatást (párhuzam, ismétlés). Vezérmetafora szervezi a szöveget (mint Illyés Gyula „Koszorúk” című művében a lánc–koszorú motívum), de gyakran találkozunk kontrasztokból fakadó feszültséggel is: fény-sötét, mozgás-állandóság (ld. Babits Mihálynál). A képek ritmusa is jelentős: gyors, rövid képsorok lendületet, hosszabb, lebegő képek lassúságot, elmélkedő hangulatot idéznek.

5. Stilisztikai érték és értékelési kritériumok

Egy jó kép legyen eredeti, illeszkedjen a műfajhoz, hangulathoz, s ne legyen se túl elvont, hogy elveszünk benne, se túl közhelyes és unalmas. Fontos az érzéki konkrétság: „lehulló, vasízű hajnal” – ezt átérezzük. Nagy fogalmi távolság (pl. „öröm = kapualjban felcsendülő hegedűszó”) meglephet, míg kis távolság (pl. „zöld, mint a fű”) jobban segíti az azonosulást. A túlhasználat rontja a művet, elegancia és mértékletesség szükséges. Végül: mindig nézzük meg, illik-e az adott kép az adott időhöz, regiszterhez – ami egy szerelmes versben költői, az egy jogi szövegben nevetséges lehet.

6. Elemzési módszer lépésről lépésre

1. Azonosítás: Válaszd ki, hol jelenik meg a kép – szó, mondat, versszak, regényrészlet. 2. Klasszifikáció: Metafora? Hasonlat? Megszemélyesítés? 3. Forrás-cél feltárás: Mi mire utal? Mi a hasonlóság vagy kapcsolat oka? 4. Grammatika: Milyen szóosztály, mondatszerkezet? 5. Kontextus elemzés: Illeszkedik-e a témához, hangulathoz? 6. Érzéki és érzelmi hatás: Mit érzünk olvasásakor? 7. Értékelés: Újító-e, találó-e, vagy inkább zavaró?

7. Tipikus hibák és javításuk

Ne keverjük a képeket (pl. „árad a csend, mint mákonyos kalapács” – zavaros képhatás!). Kerüljük a közhelyeket (pl. „piros, mint a rózsa” – próbáljunk inkább: „piros, mint a gyerekek elharapott tenyerének vére”). Ha túl sok kép kerül egymás mellé, a szöveg terhelt lesz – inkább egy ütős képet használjunk jól! Ha nem érteni a képet, tisztítsuk le: hogyan lehet egyszerűbben, világosabban kifejezni ugyanazt? Stílushiba, ha a regiszter eltér az elvárttól: balladában működik a költői kép, de újságcikkben modoros.

8. Gyakorlati író- és elemzőfeladatok

- Alkoss háromféle metaforát egy hétköznapi tárgyból (pl. kenyér: „remény szikkadt csomagja”, „anya tenyerének melege”, „néma tiltakozás az üres tányéron”). - Frissíts közhelyes képet – a „szíve repes az örömtől” helyett: „szíve, mint megdördülő ablaktábla a tavaszi záporban”. - Próbálj egy prózai leírást képszerűbbé tenni, például a „naplemente a város fölött” helyett: „a város ablakait vérbelepte tükörként fordítja a lenyugvó nap felé”. - Találj vezérképet egy rövid szövegben, és kövesd végig az ismétlődéseit. - Vizsgálj meg egy versszakot a szinesztézia szempontjából: mely érzékterületek fonódnak össze?

Checklist elemzéshez:

1. Milyen kép jelenik meg? 2. Milyen típusú (metafora, hasonlat stb.)? 3. Mi a forrás, mi a cél? 4. Mitől érzéki/érzelmi/újszerű? 5. Mennyire illeszkedik a műhöz? 6. Mi a lehetséges „rejtett” jelentés?

9. Vizsgaszituációs tanácsok

Elemzésnél gyorsan azonosítsd a kulcskifejezéseket: ha szerepel a „mint”, „akár”, gyanakodhatsz hasonlatra; ha „az idő penge”, az metafora. Kezdj egy rövid összefoglalással, majd add meg az eszköz típusát és elemezd a hatást: hogyan működik, mit tesz hozzá a műhöz? Használj rövid, tömör idézeteket, és mindig mondd el, te hogyan értelmeznéd őket a szöveg egészéhez képest. Tartsd be az időkeretet: legfontosabb eszköz, hatás, értékelés.

10. Összefoglalás

A magyar irodalom gazdag képszerűség terén: a képek érzékivé, átélhetővé, többrétegűvé teszik alkotásainkat – legyen szó líráról, epikáról vagy drámáról. Legfontosabb szabály: bátran kísérletezz, merj újat mondani, ugyanakkor ügyelj az illeszkedésre és az érthetőségre. A rendszeres olvasás, írás és elemzés elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban élvezhető, egyedi stílus legyen kezedben-minden kritikusan vizsgált kép közelebb visz a valódi irodalmi élményhez.

11. Mellékletek

Saját példamondatok: - „A busz lassan vontatja magát az aszfalton, mint egy eltévedt hajnali állat.” - „A remény kék vizet csorgat a verőfényes udvarra.” - „A tél krétaporral hinti be az ablakpárkányt.”

Elemzési sablon: 1. Mi a kép? Hol jelenik meg? 2. Típus (metafora/hasonlat/metonímia/megszemélyesítés/stb.) 3. Mit ábrázol közvetlenül? Mi a mögöttes tartalom? 4. Hangulati/érzéki hatás? 5. Illeszkedik-e a szöveg egészéhez? 6. Eredeti vagy közhelyes? 7. Saját rövid értékelés/javaslat.

Irodalom és forrásjavaslatok: - Péter Mihály: Irodalmi stíluseszközök kézikönyve (Osiris, 2008) - Takács Ferenc: A poétikai kép világa (Magvető, 2016) - Magyar versek antológiái: például „Az év versei” sorozat - Tanári segédanyagok, érettségi mintakidolgozások, magyar irodalmi szöveggyűjtemények

---

Megjegyzés: Minden alapszabályt követhetünk, de a legjobb képek mindig egyediek. Ismerd meg, hanyszor átlépheted a határokat – a képszerűség nemcsak eszköztár, hanem maga az irodalom lelke is, amely személyessé teszi a mondanivalót.

Példakérdések

A válaszokat a tanárunk készítette

Mi az a képszerűség és stíluseszközök elemzése az irodalomban?

A képszerűség érzéki, szemléletes nyelvi alakzatok használata, a stíluseszközök pedig olyan elemek, amelyek egyedivé és hatásossá teszik a művet.

Milyen példák vannak képszerűségre és stíluseszközökre magyar irodalomban?

József Attila "sötét folyó" metaforája, Radnóti "sárga ló" képe vagy Pilinszky asszociatív leírásai mind kiváló példák képszerűségre.

Hogyan elemezzük a képszerűséget és stíluseszközöket lépésről lépésre?

Először azonosítsuk a képet, majd osztályozzuk a típusát, vizsgáljuk meg forrását, célját, grammatikáját, kontextusát, hatását és végül értékeljük.

Milyen típusú stíluseszközök tartoznak a képszerűséghez?

A képszerűség fő stíluseszközei a metafora, hasonlat, megszemélyesítés, metonímia, szinekdoché, szinesztézia, szimbólum és allegória.

Mik a jó képszerűség és stíluseszközök értékelési szempontjai az elemzéshez?

Az értékelésnél fontos az eredetiség, érzéki konkrétság, illeszkedés a műhöz, valamint a túlhasználat, közhelyesség kerülése és a világos jelentéstartalom.

Írd meg helyettem az elemzést

Tagi:#irodalom #stíluseszközök #példák